Dugóban Brezsnyevről, Blairről

Szemán László Araszolás közben az ember dühöngés helyett inkább nosztalgiázik.
Legutóbb Brezsnyev látogatásakor bénult meg ennyire Budapest, legyint az idős úr a 61-es buszon. Lépésben haladunk a Jászberényi úton.
A bácsi emlékezni kezd, szerinte jobb volt az a régi rendszer, hisz nem volt ennyi autó. Közlekedni is lehetett. Arról nem szólva, hogy ki a fene akarta volna lelőni Brezsnyevet! Hacsak a KGB nem, véli hamiskás mosollyal. Idejön most nekünk ez a Blair, meg még ki tudja, ki.
A rendőrök idegbajt kapnak, annyira keresik a terroristákat. Pedig ismerhetnék az egykori főnyomozó, Tonhauser László mondását, hogy akit le akarnak lőni, azt úgyis lelövik. Százmilliót kidobunk az ablakon biztosításra, ahelyett, hogy újraaszfaltoznák belőle a Jászberényi utat, mérgelődik. Akár a vízfolyás. Jó szava csupán Dávid Ibolyáról van, róla is mint nőről.
Maga legalább meghallgat, fiatalember, olyan jól hallgat. Jöjjön máskor is, szól búcsúzóul. A félórás út éppen egy órába telt.