Már tíz éve működik Pécsett az ANK Baranyai Terrarista Klub

­– Sokan osztják meg otthonukat kígyókkal, madárpókokkal vagy más rendhagyó kedvencekkel?
– Már tíz évvel ezelőtt sem volt nehéz terraristába botlani, mostanra az ezen hobbit követők tábora a többszörösére duzzadt. Az egzotikus háziállatok elterjedésének egyik oka az lehet, hogy viszonylag alacsony költségen, kis helyen és kevés időráfordítással lehet őket tartani.

­– De veszélyesebb is, nem? Azért nem csak egy árnyalatnyi különbséget érzek a királypiton és a cirmos cica között...
­–  Akkor veszélyes, ha a tartó gondatlan, s mondjuk, nyitva hagyja a terráriumot. De igazából még akkor sem: ha ismered az állatot, akkor meg is találod gyorsan. Amúgy ha jobban belegondol, hány olyan esetet hallott, hogy megszökött egy kígyó vagy egy madárpók?

– Igaz, nem nagyon emlékszem ilyenre. De ha mégis előfordul, akkor az egzotikus állatok befogásához a klubot szokták riasztani?
– Igen, de szerencsére az esetek többségében nem egzotikus állatot találunk, hanem valamelyik hazai állatfaj nagyobbra nőtt egyedét. Persze nem csak téves riasztásaink vannak, ilyen esetekben a állatnak igyekszünk megfelelő otthont is keresni.

– Mivel foglalkozik még a klub?
– Elsősorban a környékbeli terraristáknak kínálunk tartalmas időtöltést. Összefogjuk a hobbi szerelmeseit, utat mutatunk az érdeklődő laikusoknak. Környezetünket felelős állattartásra és a természet, az állatok védelmére, kímélésére neveljük.

– Ezt hogyan kell érteni?
– Mondok egy egyszerű példát. Az a gyerek, aki az egyik kitelepülésünkkor összebarátkozik a kígyókkal, ha a következő nyáron a kertben meglát egy siklót, nem fog azonnal nekiesni az ásóval.

– Voltam néhány rendezvényükön, s két dolog tűnt fel. Az egyik, hogy mindig rengetegen vannak, a másik pedig, hogy a gyerekek egyre kevésbé félnek – sorba állnak azért, hogy megsimogassák a madárpókot.
– A kézhez szoktatott állatainkat mindig komoly érdeklődés és rajongás veszi körül. A látogatók tényleg szinte kézről kézre adják őket, legyen szó akár egy húszcentis madárpókról, kétméteres óriáskígyóról vagy egy hazai viszonylatban hatalmas gyíkról. Kapcsolatban állunk az Apáczai ÁMK Művelődési Házzal (itt van a klub székhelye), a pécsi állatkerttel, a Természettudományi Múzeummal, de gyakran fellépünk a Botanikus Kertben, szerepeltünk a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programban és a Pécsi Napokon is.

– Mit tanácsolnak annak, aki különleges házi kedvencet szeretne?
– Az állat megvásárlása az utolsó lépés. Először tájékozódni kell, hogy melyik faj igazodna leginkább az életünkhöz és a lehetőségeinkhez. Meg kell ismernünk a kiszemelt állat igényeit, és ki kell alakítanunk a tartási helyet. Csak ezek után tegyünk szert az új családtagra! A hezitálóknak tudunk és szoktunk is segíteni. Nekünk is fontos, hogy egy­-egy állat jó helyre kerüljön, és az is, hogy az újdonsült terrarista első szárnypróbálgatásait siker koronázza. A legegyszerűbben talán Facebookon tudnak kapcsolatba lépni velünk.

­– Egy személyes kérdés a végére: az ön kedvence a pók? Csak mert ez van a pólóján.
­– Pontosítok: a madárpókokat szeretem. De más pókokkal egyáltalán nem vagyok kibékülve. Egy keresztespókkal például simán ki lehet kergetni engem a világból.

Ötvenezer látogatójuk volt már

Nagy Gábor 1983-ban született Pécsett. Épületgépésznek tanult a Simonyi Károly Szakközépiskolában, majd a PTE műszaki karán. Az építőiparban projektvezetőként eltöltött évek után a siklósi városfejlesztési osztályon, majd a pécsi önkormányzat közfoglalkoztatási irodáján dolgozott. Kilenc évig volt az ANK Baranyai Terrarista Klub titkára, most elnökként viszi tovább az ügyeket.

Korábbi tisztségét Szentgyörgyi Ádám veszi át.

Az ANK Baranyai Terrarista Klub társadalmi munkában 2015 végéig összesen 108 klubnapot és 21 önálló állatkiállítást rendezett, 84 alkalommal települtek ki állatsimogatóval, klubtagjaik pedig 65 szabadidős programon vehettek részt. Eddig több mint 50 ezren fordultak meg rendezvényeiken.