BAMA

Rosta Endre szerint már nem sokáig tart a hideg tél. A mohácsi fiatalember erre azért esküszik olyan biztosan, mert maga is mindent megtett azért, hogy mielőbb tavaszodjon. Vagy száz busóálarcot faragott ki a műhelyében, ezekben egész keddig ijesztegetik Mohácson a rossz időt.

  Busónak lenni nem könnyű

Farsang utolsó hétvégéjén minden évben negyven-ötvenezer ember utazik a városba azért, hogy a busókkal együtt temesse el a telet.

„A busók ilyenkor fűzfából faragott, jellegzetes színekkel megfestett álarcaikban, kereplőkkel, kolompokkal vidámkodnak – mondta Rosta Endre, maszkfaragó. – Az elmúlt években ez szinte divat lett. Turisták is sokan jönnek és busóból is egyre több van. Tavaly, már több mint 550 busó vonult fel Mohácson."

Azt tartják, akit egy busó megölel, az szerencsés és egészséges lesz egész évben. Az ijesztő maskarák ugyanis nemcsak a hideget, de az ártó szellemeket és a szerencsétlenséget is távol tartják. Busónak lenni nem könnyű, nem elég ugyanis az ijesztő ábrázat és az állatszőrök, mohácsinak is kell lenni hozzá. Ráadásul a maszkokat is évszázados hagyományok alapján készítik, egyre többen.

„Az én egész életemben szerepe volt a busójárásnak – mondta Rosta Endre. – Gyerekként féltem tőle, fiatalként élveztem a forgatagot, aztán húsz évesen ráébredtem, hogy több ez szokásnál: hozzám tartozik. Sokan vannak ezzel így, elkezdenek faragni, aztán abbahagyják. Nekem is meg kellett érnem, hogy megértsem: ez az őseim öröksége. Egy olyan ünnep, ami állandó értéke a mohácsi embernek.

Amikor ezt felismertem, megkerestem a még élő mestereket, hogy amit engednek, elleshessek tőlük. Nem minden fogást mutattak meg, de ez nem is baj. Tizenhárom év alatt sokat tanultam magamtól is. Régen is úgy volt, hogy a parasztemberek télen nekiláttak és faragtak maguknak egy maszkot. Ha már felismerték őket benne, a következő évre újat csináltak. Az álarc csak addig álarc, amíg elrejt. Ezt régen komolyan vették és pont ezért nagyon sokféle maszk készült."

Abban mindegyik megegyezik, hogy aszimmetrikus, fából készül, kézzel, vésőkkel faragják, állatvérrel festik, állatszőrökkel, kóccal és kenderrel díszítik. A foguk és a szemük fehér és általában ijeszőek ugyan, de mosolyognak. Hiszen csak a telet kell elijeszteni, a tavasznak örülni kell.

„Nemsokára népi iparművész leszek, a maszkjaimat régóta zsűriztetem. Egyelőre azonban ez csak hobbi, amúgy úszómester vagyok a mohácsi uszodában. Persze örülnék, ha mielőbb eljönne az az idő, amikor már annyi maszkot kell faragnom, hogy választanom kellene. Nem lenne kérdés, mit választanék. Nagyon szeretek faragni, és így tehetek is valamit a hagyományaink őrzéséért."