Tálaló

2009.02.27. 19:41

Torkoskodott a Tálaló

Aranykacsa | A Nagy Ízutazás torkos csütörtökjén a magyaros ételeket kínáló üzemegységek országszerte fél áron tettek ki magukért, hogy a la carte kínálatukat legközelebb az étlap eredeti árain rendelje meg a kedves vendég. A bama Lumnitzer nővére az Aranykacsában foglalt asztalt.

fidelio

Gondoltam időben akcióba lépek, de már hétfőn is zsúfolt menetrendben kellett kialkudnom a megfelelőnek tűnő időpontot. Ez alkalommal a pontos érkezés kulcsfontosságú volt - helyünk csak így várt meg bennünket. Ugyanis szép számmal voltak ad hoc jelleggel, a szerencsében bízva érkezők, akik kihasználatlan asztalfoglalás híján többnyire sikertelenül távoztak. A szemmel láthatóan forgalmas üzletben jobbára csak az ülhetett fehér asztalhoz e napon, akit az előjegyzésben is regisztráltak.

Az étlap szép rendben követi a megszokott rendet, kivéve talán azt, hogy az étterem nevére nagyon helyesen rájátszottak készítői. Így a kacsából készült étkek külön helyet foglalnak el a szárnyas ételek és a sertés-marha finomságok közt. Szimpatikus momentum, hogy a sajtok közt, illetve ételek részeként megtalálni az ormánsági gazdasajtot.

De ne rohanjunk a főételig, hiszen még a levest sem választottuk ki. Hiába, hogy fél áron étkezünk, a klasszik nyitósort - hideg előétel, leves, meleg előétel, főétel, desszert, közben sorbet-val - természetesen most sem kérjük ki. Három fogásba azonban belekényszerít minket elragadtatásunk.

Borlap külön nincs, pedig tán dukálna az efféle hírös helyhez, de nem akadunk le a formai hiányosságnál. Annál is inkább mert tetszik amit látunk. Nem túl bő, de elégséges és vonzó a kínálat, a villányi borok mellett pécsi is van, emiatt nem szárazat kérünk, a cirfandlit nehéz überelni, főként ha elfogult az ember. Egy palack mondjuk 3500 normál áron, forintban. Nem is csalódunk.

Bár az egész napos csúcs láthatóan jelentős energiákat igényelt és szedett ki a személyzetből, az ifjak mégis pörögnek a tálcákkal. Állandó jellegű kísérőnk még tanuló, hibázik aprókat, de ki nem hibázott tanulóként - ennél sokkal fontosabb, hogy lerí róla a szakma és a vendég iránti érdeklődés.

A levesek kis erőleveses csészékben érkeznek. Tárkonyos csirkeragu- illetve bazsalikomos paradicsomleves, fetával landol az asztalon. Általában azon a véleményen vagyok, hogy a körülmények nem számítanak a vendéglátásban. A vendég, ha betér joggal tojik arra, hogy rossz kedve/napja van, volt-e a felszolgálónak/szakácsnak, hogy sokan vannak, voltak-e az étteremben aznap. Ő elvileg ünnepélyes, de legalább is kiemelt alkalomból tér be, s joggal várja el, hogy ezt az asztal túloldalán is így kezeljék a helyzetet. Ám ezúttal nem lehet figyelmen kívül hagyni a körülményeket. Így az, hogy az előre megterített asztalon nagyváltás van, a kanalat is beleértve, ami helyett nem hoznak erőleveses kanalat, ráadásul a leves is épp, hogy langyos, a paradicsomleves, pedig a keményítőtől, inkább selymes püré érzetét kelti, indokolható azzal, hogy most munka szempontjából is kiemelt nap van. Az étlap szerinti hétszáz körüli darabárat azért sokalltam volna. Pedig a cél ugye az lenne, hogy a féláron kóstolt ételt máskor teljes áron is bevállaljam.

A főételeknél a szándék célt ért. A szakács kitett magáért. A kacsamell (étlapon sült van, ami comb, de elfogyott a hajtásban, így kedvünkért mellből rögtönzik az ételt) puha, omlós, jó ízű. Barnamártást adnak hozzá mandulával, aszalt szilvával, köretnek krokettet választunk. A kompozíció egy másik napon 2700-at érne (2390+350). A főtelek közül emellett egy sertésfinomságot hívunk le. Borda roston, sonkával, lyoni hagymával, tárkonyos pecsenyelében, amelyhez tepsis krumpli dukál szerintünk. Az adag bőséges, a hús egy leheletnyit tán sós, a sonka igazából sonkás szalámi, de jó fajta. Most mindezért kilenszázat fizetünk.

A gundelt kóstoltuk volna (590, a lángolós attrakció (flambírozás) plusz egy kétszázas lenne, persze mindenkor máskor), de se lángokkal, se láng nélkül nincs már. Így a dama blanche név csap be minket, jól hangzik, parfé tejszínhabbal, forró csokiszósszal. Az, hogy a csokimáz nem forró, még elviselhető lenne, ám a parfé egyszerű vaníliás, bárhol kapható jégkrémtorta, banánsplites üvegedényben tálalva, kis habbal a két végén - ráadásul étlap szerint 650 forint lenne.

A bor szenzációs, még egy üveggel azonban nem vállalunk. Inkább digestivet kérünk, meg kávét - számunkra így lesz kerek a torkos csütörtök. Legközelebb teljes áron. Jó étvágyat!

Pommes index: 350 huf

Ár/érték arány: 7/10

Bélszínpogácsa kacsamájjal, krokettel 2690.-, + 350.-

Vörösboros marhapörkölt 980.-, köret nélkül

Palacsinta gyümölcsökkel, vaníliafagylalttal, tejszínhabbal 650.-

Ár/érték arány: 7/10

Bélszínpogácsa kacsamájjal, krokettel 2690.-, + 350.-

Vörösboros marhapörkölt 980.-, köret nélkül

Palacsinta gyümölcsökkel, vaníliafagylalttal, tejszínhabbal 650.- -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!