Amerikába ment, de Magyarországról jött

Gyurcsány Ferenc szerint az amerikai kormányzat még nem felejtette el azt, hogy a 2001-es terrortámadás után Orbán Viktor „nem utasította vissza a MIÉP azon megállapítását, hogy Amerika rászolgált sorsára. Sőt, mentegetni igyekezett”. De ha bárki el is felejtette volna, ami akkor elhangzott vagy nem hangzott el, most újra jelen van a politikai vitákban, és ennek több oka vagy inkább célja is van.

Először is éppen ezekben a napokban törhetik a fejüket a jobboldal stratégiái, hogy Románia EU-csatlakozásának megszavazása és az ebből következő Jobbik–MIÉP-közeledés hogyan befolyásolja a Fidesz 2002-ben egyesített szavazótáborának öszszetartását. Ugyanakkor Gyurcsány Ferenc meglehetősen markáns nyilatkozataival – például, hogy történelminek minősítette tárgyalásait, vagy hogy helyrehozta, amit az előző kormány elrontott – kihasználta, hogy a magyar miniszterelnökök amerikai utazásait és annak jelentőségét hazaérkezve mindig patikamérlegen értékelik a politikusok. Így most nem kis jelentőséget kapott a miniszterelnöktől az, hogy Gyurcsány 50 percet beszélt Bush elnökkel, és hogy szerinte a mostani találkozó történelmi jelentőségű volt, ami egyúttal új szakaszt is nyit a magyar–amerikai kapcsolatokban. Mindez jól jelzi, hogy a mindenkori amerikai elnökkel történő találkozók a rendszerváltás óta fontos belpolitikai presztízskérdésnek számítanak. A kérdés mindig az: ki elfogadottabb külföldön? Gyurcsány Ferenc ennek szellemében alaposan fel is nagyította utazásának minden elemét, lehetőleg úgy, hogy a nagyító alatt az ellenzék még kisebbnek – értsd: külföldön még jelentéktelenebbnek – tűnjön. Gyurcsány Ferenc ráadásul segítséget is kapott az amerikai út sikerkommunikációjához. A támogatás pedig nem mástól, mint a New Yorkban ellene tüntetést szervező polgári köröktől érkezett. Legalább Horn Gyula „pufajkásozása” (1993–1994) óta szabályszerű, hogy a támadott jobban jár, mint a támadó, akit kifütyülnek, mindig kedvezőbb színben tűnik fel, mint aki kifütyüli. A Fidesz sietett is elhatárolódni a New York-i tüntetéstől, előre is megfenyegetve mindenkit, aki az ottani polgári körös tüntetés és Orbán Viktor között kapcsolatot feltételez.

Gyurcsány amerikai útja tehát elsősorban a magyar politikusoknak kínált belpolitikai muníciót: eddig a miniszterelnök gazdálkodott ezzel jobban. Kérdés, hogy a túlhangsúlyozott „történelmi fordulat” nem arra mutat-e rá, hogy az amerikai elnök is csak egy belpolitikai szimbólum, akit hol a kormány, hol pedig az ellenzék oldalára állítanak.