Józanok és józanabbak

Néhány hete a Magas-Tátra fenyveseinek nagy részét elfújta a szél. Százhektár-számra dőltek ki a fák. A holdbéli táj láttán elsírtam magam. Az erdők természetvédelmi területen álltak. Évszázadok óta szolgálták az emberiséget, őrizték a fennmaradását. Az ember is megtette a magáét, ezért lett a Tátra és környéke nemzeti park, ahol szigorúak a szabályok: még fűszálat tépni sem szabad. Tilos málnát szedni, gyopárt gyűjteni, gombászni. Persze a millió turista sok gyümölcsöt megeszik a medvék elől, és az esők után nem volt nehéz gombagyűjtőkkel találkozni. Erdő híján ez az élmény évtizedekig megismételhetetlen. Tátrafüredre sem járnak majd a medvék egy kis kukafosztogatásra. Ki tudja, hol voltak, amikor jött a vihar...

Mint az lenni szokott, az élőlények közül az ember tért magához elsőként. Tervezni kezdett. Volt, aki a természetért aggódott, és volt, aki rögtön felfedezte, miként lehetne vastagabb a pénztárcája. Ijedt és elkeseredett zöldek, Tátra-barátok, józanul gondolkodók azon vitáznak: milyen fával telepítsék be a csupasz hegyoldalakat, hogyan védjék meg a sebesült hegységet. A józanoknál persze mindig vannak józanabbak A vállalkozók. Nekik erről az egészről az jutott eszükbe: ki kellene használni a lehetőséget, és hatalmas sípályává lehetne alakítani a Tátrát, ahol eddig a fenyvesek határt szabtak. Egyszerű: kevesebb erdő – több bevétel.