Mindig kettőn áll a vásár

Dühösen gyűri be Márta piros selyem alsóneműjét a fiókba. Legszívesebben soha többé nem venné fel. Alig bújt ki tegnap a szoknyából, a férje már rá is vetette magát. Védekeznie kellett, mert nem volt kedve a szexhez. Gábor teljesen elvesztette a fejét, azt kiabálta, nem érti mi van Mártával.
Mostanában sokszor előfordul ilyesmi. Gábor felajzott, Márta viszont nyugalomra vágyik. Maga sem érti mi az oka, de nincs kedve a szexhez. Túl követelőzőnek találja férjét, úgy érzi, sarokba szorították, üldözik. Gábor sem érti a helyzetet. Márta régebben szerette, ha elcsábította, most viszont megdermed, ha kezdeményez. Vajon még meddig mehet ez így?
Ha nem fekszik le Gáborral, majd megteszi valaki más, gondolja Márta. Úgy dönt, elcsábítja a férjét. Talán ha ő kezdeményez, rendbe jön a szerelmi életük. Gábor megdöbben, amikor félmeztelenül az ölébe ül. Nem viszonozza az ölelést. Megszeppenten bocsánatot kér, és azt  állítja, most pont nem vágyik  a szerelmeskedésre. Biztosan a stressz az oka...
Túl egyszerű lenne, ha mindig áldozatnak tekinthetnénk magunkat, és a vitákért a felelősséget partnerünkre háríthatnánk. A tangóhoz két ember kell. Az egyik táncos minden lépése, mozdulata hatással van a másikra. Láthatatlan zsinór köti össze azokat, akik szeretik egymást. Tudattalan összjátékban élnek. Ez azt jelenti, hogy a vitákból is mindketten kiveszik részüket. Sosem csupán egyikünk a tettes, a gazember, a szörnyeteg. És sosem csak a másik az áldozat, a jó akinek igaza van.
Ösztönös megállapodást kötünk, olyan szerepeket és viselkedésmintákat is felvállalunk a másik helyett, amelyekkel partnerünknek támad nehézsége. Gábor a fenti összjátékban a kihívó, tevékeny fél volt, Márta pedig a gyenge, függő fél. Márta szerepe azonban egy idő után túlságosan szűknek bizonyult. Amikor bátran elhatározta, hogy a tettek mezejére lép, véget vetett az ösztönszerű játéknak, tehát  a megállapodás felbomlott.
Be kell látnunk, hogy a párkapcsolati összeütközésekből többnyire mindkét szereplő egyformán kiveszi a részét. Ez a legfontosabb lépés afelé, hogy megszabaduljunk a kölcsönös szemrehányásoktól.

Nem mindegy, hogyan oszlanak meg a szerepek

- Gondoljon kapcsolatában egy jellegzetes vitahelyzetre, amikor meg van győződve arról, hogy partnere rosszul bánik önnel. Kérdezze meg magától, milyen előnye származik ebből a helyzetből. Miként kellene viselkednie, ha nem így lenne, hanem pont fordítva? Mi történne, ha elérné az áhított változást? Milyen gond merülne fel akkor? - Lásson tisztán a kapcsolatukban kiosztott szerepek megoszlása tekintetében. Gondolja végig, általában ki a kezdeményező, ki az erősebb fél. Kérdezze meg barátait is, milyennek látják kapcsolatukban a szerepmegosztást. Kérdezze meg magától, hogy érezné magát párja szerepében. Képzelje el, miként változtatná meg a viszonyt a szerepcsere.

Kezdeményező férfiak

A felmérések szerint még ma is tarja magát az a nézet, hogy a szexben a férfi a tevékeny, a nő pedig a tétlen fél. Emiatt a nők ritkábban kezdeményeznek, nem mutatják ki, mikor és mennyire vágynak a párjukra. Csak a férfi közeledésére válaszolnak elfogadással vagy elutasítással. Sok férfi emiatt nehezen ismeri fel, mik a párja valódi igényei.

Férfi és nő egyaránt nyíltan vállalhatja vágyait

Almási Kitty klinikai szakpszichológus: A szexuális gondok mindig érzékeny területet jelentenek egy párkapcsolatban, sok szorongás és bizonytalanság társul hozzájuk. Minél komolyabb a baj, minél ritkábbak az együttlétek, annál kevésbé felelnek meg a pár tagjai a saját elvárásaiknak. Egyszerűbb helyzetet teremtene, ha mindkét fél kezdeményezne, és nyíltan vállalná vágyait. A párkapcsolatban a szexuális élet jelenségei tükrözik legjobban, hogy a gondok elkerüléséhez két ember egymásra hangoltsága, összjátéka szükséges. Egyikük kevés ahhoz, hogy változtasson egy helyzeten. Egy személy soha nem okolható kizárólagosan a baj kialakulásáért.

Kocsis Tímea -->