A világhódító Nagy Sándor

Nagy Sándor (i. e. 356–323) apja, II. Philipposz valóban meghívta Arisztotelészt, hogy tizenhárom éves fia házi nevelője legyen. A tanítványra életre szóló hatást gyakorolt Arisztotelész négy évig tartó munkálkodása. Ráadásul az egyik megállapítását különösen megszívlelte. Arisztotelész ugyanis azt hangoztatta, hogy a görögség a világ ura lehetne, ha egységes államszervezetbe tudna tömörülni.
Nagy Sándor húszéves volt, mikor apját, II. Philipposz királyt meggyilkolták, s őt választották meg utódjául. Trónra lépése után alig tíz évvel övé volt a világ addigi legnagyobb birodalma.
A makedón Alexandrosz első lépésben egyesítette Görögországot. Majd átkelt a Granikoszon (ez a szókapcsolat azóta szállóige lett), és meghódította a kis-ázsiai görög városállamokat. i. e. 333-ban Isszosznál döntő csapást mért a perzsa seregre. Ezt ábrázolja az ókor legnagyobb és leghíresebb mozaikja, amelyet Nápolyban őriznek. A perzsa király, Dareiosz egyezséget ajánlott ugyan, de Nagy Sándort semmivel sem lehetett megállásra bírni. Diadalt aratott Gaugamelánál is. Majd leigázta Indiát. De ezután a katonái megtagadták a további előrenyomulást.
Nagy Sándor birodalma három földrészt kötött össze Egyiptomtól Kína határáig. Miközben elterjesztette a hellén műveltséget, egyesítette is a különböző kultúrákat. Szúzában tízezer görög harcost házasított össze perzsa nőkkel. Nem csak könyörtelen kényúr volt, de bátor és kitartó harcos is, rengeteg sebesüléssel.
Rombolt és épített egyaránt. Legalább hetven Alexandriát emeltetett szerte a birodalomban, amelyek közül a legjelentősebb az egyiptomi a híres könyvtárral. Nagy Sándor istennek tartotta magát. Egyik barátját dühében megölte, mert az kétségbe vonta isten voltát. De csupán harminckét éves volt, amikor meghalt. Állítólag úgy eleredt az orra vére, hogy nem lehetett elállítani.
Nagy Sándor halála után mintegy száz évvel, i. e. 230 körül bomlott föl óriási birodalma.