Jó reggelt!

Sorban álltam az újságosnál. Egy Sportot kértem. Csak nem meccsre megy? – kérdezte mosolyogva az árus fiú. De igen – feleltem. – És melyikre, a zöldekhez vagy a lilákhoz? Elmorfondíroztam. A rossz válasz kockázatos. A másfél mázsás férfi legyintésétől is kéthavi ápolásra szorulnék. A szívem azonban legyőzte az eszemet. Előhúztam a zsebemből a belépőjegyet. A fiú szája fülig szaladt, majd a szíve fölé nyúlt az övéért. Ugyanolyan volt a kettő. A nagy öröm annyira megzavarta, hogy egy ötezressel többet adott vissza. Egy pillanatig néztem a bankót, majd odanyújottam neki. Ő tátott szájjal nézett és csak annyit mondott: tényleg egy csapat vagyunk!