BAMA

Almát eszem, ropog a fogam alatt” – eddig a pontig jutottunk el mi is nemrég egy illatos mucsu almával, amit egy szokványos zöldségesnél vettem. Megmostam, felszeltem, herrsent a fogunk alatt... majd kifordult a szánkból. Olyan vegyszer ízű volt, hogy képtelenség volt megenni. Örültem is, hogy a gyereknek nem reszeltem belőle. Alma a kukában, én meg járkáltam mérgemben, mint szú a fában. (Köszönet, Magay Klementina!)

A cikk a hirdetés után folytatódik

Másnap persze a zöldséges állította, hogy hetente százötven kilót elad belőle, és eddig még senki sem reklamált. Ráadásul a termelők inkább spórolnak a permeten, nem szórják már a fákat. Nos, nem tudom ez mennyire igaz. Mindenesetre én többet nem vásárolok ott almát.

Felkutattam inkább a környékbeli biopiacokat, és régi terveimnek eleget téve ott kezdtem el vásárolgatni. Mindent két-háromszoros áron, mint korábban. Most van mangalicánk, kapirgálós tyúkunk, foltos almánk és bio banánunk aranyáron.

Sajnos, az említett magas árak miatt mindent biopiacon megvenni nem lehet. Ezért továbbra is vásárolok az én régi jól bevált óbudai kofámnál, Andrásnál, aki letette nekem a nagyesküt, hogy nála minden vegyszermentes. Én pedig bízom benne. Vagy legalábbis erősen reménykedem, hogy van még az a becsület. Ami Andrásnál nincs, abból meg marad a bio. Amivel kapcsolatban a szkeptikusok gyakorta kételkednek, vajon tényleg bio-e. Azoknál a bolti-piaci „háztáji”-ként hirdetett húsoknál minden esetre biztosan jobb, amik annyira túltömöttek antibiotikummal és növekedési hormonnal, hogy ovis korukra a gyerekek nagyobbra nőnek, mint régen a kisiskolások (lásd csirkemell, ami akkora, mint egy kisebb pulyka melle).

Most azt mondja magában az Olvasó (joggal!), hogy én könnyen beszélek, de nem mindenkinek van pénze megvenni a drága bio termékeket. És igaza van. Nem is állítom, hogy mindent bioboltban kell venni. De amellett teljes meggyőződéssel kiállok, hogy az egészség megőrzésének egyik legfontosabb feltétele az egészséges táplálék. Azt pedig ipari szeméttel nem lehet helyettesíteni (olvassátok el, mi minden van egy májkrémben, párizsiban, tésztaszószban!).

Nem kell bio tejföl, de legalább ne legyen benne tejpor. A kenyérben ne legyen tíz különböző adalék és ízfokozó, a felvágott hústartalma legyen említésre méltó. A csoki ne étbevonó legyen, a puding ne színezékből álljon – ha már a gyerek eszi. Ehhez elég csak elolvasni a címkéket.

Olvasd tovább a cikket!