Egyéb

2013.01.20. 18:19

Anglia egy baranyai ortopédorvos szemével

Hét éve él Angliában dr. Pataki Attila. Ortopédorvosként jó állása, jó fizetése van, úgy érzi, sikerült beilleszkednie neki és családjának is a kinti világba. A legjobban a Balaton és a barátok hiányoznak neki.

Kaszás Endre (Dunántúli Napló)

– Hét éve ment el, mi motiválta akkor elsősorban?

– A szakmai fejlődés, tapasztalatszerzés, az angol nyelv gyakorlása és egy kis pénzkeresés motivált kimenetelemben. Egy ortopéd-traumatológus szakorvosi állást hagytam ott az egyik kórházban, amikor kimentem Angliába.

– Milyen reményekkel indult, és ezek megvalósultak-e a kinti munkával?

– Abban a reményben jöttem ki, hogy munkámat jobb körülmények között, kiegyensúlyozottabban tudom végezni, és az otthoni paraszolvencia-rendszertől meg tudok szabadulni. Ezek megvalósultak.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Pataki Attila a magyar szurkolótáborban a londoni olimpián
[/caption]

– Hol dolgozik most, röviden bemutatná munkahelyét?

– Privát tulajdonú kórházban dolgozom, amelynek szerződése van az állammal a finanszírozásra. Ezért a betegek nem fizetnek az ellátásért. Egy héten negyven órát dolgozom, ambulancián látom el a betegeket műtét előtt és után, és hetente két teljes napot operálok. Tervezett ortopédiai műtéteket végzek a kisebb beavatkozásoktól a különböző protézisek beültetéséig.

– Mit gondol, hol tartana most az itthoni karrierépítéssel, és hol tart kint?

– Karrierépítést tekintve, úgy gondolom, előrébb vagyok, mint ahogy Magyarországon lennék. Annak ellenére, hogy továbblépésre nem sok lehetőség van ebben a környezetben, ahol vagyok, ahhoz állami kórházban kellene legalább részlegesen dolgozni.

– Hogyan sikerült beilleszkedni az angol életbe, milyen egy külföldi orvos társadalmi státusza?

– Azt hiszem, elég jól beilleszkedtem az itteni környezetbe, elfogadtak, elismerik a munkámat, és jó a kapcsolatom a munkatársaimmal és a környezetemben levő emberekkel. Magam és sok magyar illetve külföldi orvos példáját látva, úgy látom, hogy elismerik a külföldi orvosokat, nem hallottam senkitől, hogy megkülönböztetésben részesülne, vagy problémája lenne abból, hogy külföldi.

– A jobbkormányos autón kívül volt-e olyan, amit nehéz, esetleg lehetetlen megszokni?

– A jobbkormányos autót tényleg nehéz volt megszokni, amellett a sok különböző akcentust nehéz megszokni, néha még most is vissza kell kérdeznem, hogy mindent megértsek.

– Közben családot alapított, gyerekei születtek, ez befolyásolta-e kinti terveit?

– A családalapítás, gyermekek születése lényegesen befolyásolta a terveimet. Ha nem lenne, már régen otthon lennék, úgy gondolom. A gyerekek elkezdtek óvodába és iskolába járni, őket nehezebb kiszakítani ebből a környezetből. Ezen felül úgy gondolom, a család fenntartása is lényegesen könnyebb itt.

– Anyagi helyzete nyilván jobb, de könnyebb-e a kinti élet?

– Az anyagi helyzetem, az életem, úgy érzem, itt kiszámíthatóbb, jobban kijövünk egy fizetésből is, nyugodtabb az élet. A munkahelyemen a munka jól szervezett, sokkal jobbak a munkakörülmények, a felszerelés, jobban tudok a szakmai munkára koncentrálni. A privát életben pedig megfelelő nyelvtudással jól el lehet boldogulni.

– Mit gondol a hazatérésről, lát-e rá reális esélyt?

– A hazatérésre – pont az elmondottak miatt – kevés esélyt látok, legalábbis teljesen hazaköltözni. Ugyanakkor szívem szerint szívesen hazamennék és nem is tervezem, hogy örökre külföldön maradok.

– Hányszor jön haza, hogyan tartja a kapcsolatot az itthoniakkal?

– Haza évi 3–4 alkalommal jövök, általában pár napra, néha 2–3 hétre. Tartom a kapcsolatot az otthoniakkal telefonon, Skypen, e-mailen keresztül. Sajnos, ha nincs otthon az ember tartósan, a kapcsolatok beszűkülnek.

– Hiányzik-e valami itthonról, ha igen, mi leginkább?

– Egyértelműen hiányzik a hazám, a szüleim, a testvérem, a barátaim és a nyári Balaton. Hiányzik néha néhány hazai étel, a mákos vagy káposztás tészta és az otthoni környezet is.

– Ha most döntene, hogyan határozna: kimenne vagy maradna?

– Ha most kellene döntenem, akkor is úgy határoznék, hogy kijövök.

Az olimpia szép emlék

A kezdeti több város- és munkahelyváltás után dr. Pataki Attila London egyik elővárosában telepedett le családjával, ahol most egy frissen felújított, tipikus angol kialakítású kertes családi házban él. Az első években egyedül, illetve barátaival sokat utazott a szigetországon belül. – Angol munkatársaimmal, barátaimmal elmegyünk néha vacsorázni, teniszezni, de igazi barátság nem alakult ki. Gyakrabban találkozom magyar munkatársaimmal, barátaimmal. Nagyon örültem annak, hogy Londonban volt a nyári olimpia, több magyar érdekeltségű eseményre is kilátogattam.

– Angol munkatársaimmal, barátaimmal elmegyünk néha vacsorázni, teniszezni, de igazi barátság nem alakult ki. Gyakrabban találkozom magyar munkatársaimmal, barátaimmal. Nagyon örültem annak, hogy Londonban volt a nyári olimpia, több magyar érdekeltségű eseményre is kilátogattam. Pataki Attila a magyar szurkolótáborban a londoni olimpián -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!