Digitália

2024.11.05. 06:00

Miért kerül annyira kevés pénzbe Indiának a Hold és a Mars elérése?

India nemrégiben több, rendkívül ambiciózus űrprojektet jelentett be, amelyekre 227 milliárd rúpiát, azaz 2,7 milliárd dollárt hagyott jóvá.

Kisdiákok 2024. augusztus 23-án ünneplik a nemzeti űrnapot. Tavaly augusztus 23-án India lett a negyedik ország, amely sikeres Hold-missziót indított, és a világ első országa, amely elérte a Hold déli sarkvidékét. Ennek tiszteletére minden évben augusztus 23-át űrnapként ünneplik

Forrás: Praful Gangurde

Fotó: Hindustan Times/Getty Images

Az elképesztő tervek között ott szerepel India történelmi Hold-missziójának következő szakasza, azaz űrhajó küldése a Vénuszra, hogy a bolygó körül keringjen; az ország első saját Föld körül keringő űrállomásának megépítése, valamint egy újrafelhasználható nehézrakéta fejlesztése.

A 2,7 milliárd dolláros költségvetés Indiának óriási összeg, az ország történelme során még nem költött ennyit űrprojektekre, de ha a kitűzött célokat nézzük, azokhoz képest szembeötlő az indiai űrprogram költséghatékonysága.

Tavaly lett India a világ első országa, amely a Hold korábban feltáratlan déli pólus közelében tudott landolni
Forrás: ISRO

Szakértők szerte a világon tátott szájjal figyelik, milyen alacsony költségből finanszírozza az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) a Hold-, a Mars- és a Nap-küldetéseket. India 74 millió dollárt költött a Mars körüli Mangalyaan-küldetésre; 75 millió dollárt a tavalyi történelmi jelentőségű Chandrayaan-3-ra – gondoljuk meg, a Gravitáció című film (nem űrhajózás, csak egy film!) Sandra Bullockkal, George Clooney-vel, és Ed Harris-szelGravity a főszerepben 100 millió dollárba került.

A NASA Maven Mars-űrszondája 582 millió dollárba, az orosz Luna-25 pedig, ami két nappal az indiai Chandrayaan-3 sikeres leszállása előtt lezuhant a Hold felszínére, 133 millió dollárba került.

Bár szokatlanul alacsony összegekből, India nagyon hatékony az űrben.

Az indiai Chandrayaan-1 volt az első, amely megerősítette, hogy víz van a Hold talajában, a Mangalyaan pedig a Mars légkörében lévő metánt tanulmányozza. A Chandrayaan-3 által küldött képek és adatok nagyon értékesek.

Hogyan tartja India ilyen alacsonyan a költségeket?

Sisir Kumar Das több mint két évtizeden keresztül irányította az ISRO pénzügyeit. Ő azt állítja, a takarékos gazdálkodás az 1960-as évekre vezethető vissza, amikor a tudósok először terjesztettek a kormány elé űrprogramot.

India csak 1947-ben nyerte el függetlenségét a brit gyarmati uralom alól, és az ország hatalmas küzdelmet folytatott a lakosság élelmezésének megoldásával, valamint az elegendő iskola és kórház felépítésével.

„Az ISRO alapítójának és tudósának, Vikram Sarabhainak meg kellett győznie a kormányt arról, hogy az űrprogram nem valami kifinomult luxuscél, amelynek nincs helye egy olyan szegény országban, mint India. Elmagyarázta, hogy a műholdak segíthetnek India polgárai életfeltételeinek javításában” – magyarázta Das a BBC-nek.

A NASA Nike-Apache rakétáját Thumbába szállítják összeszerelésre 1963-ban
Forrás: ISRO

Az indiai űrprogramnak mindig szűkös költségvetéssel kellett működnie. Az 1960-as és 70-es évek fotói azt mutatják, hogy a tudósok rakétákat és műholdakat szállítanak kerékpáron vagy akár szarvasmarha vontatta szekéren.

Apple műholdat tesztelnek szarvasmarhákkal vontatva, szekérrel szállítva
Forrás: ISRO

Évtizedekkel később és számos sikeres bolygóközi küldetés után az ISRO költségvetése még mindig szerény maradt. India költségvetési előirányzata az űrprogramra idén 1,55 milliárd dollár, míg a NASA-é 25 milliárd dollár.

Das úgy magyarázza, hogy azért hozzák ki olyan kevés pénzből, mert az összes technológiát otthon fejlesztik, a gépeket is Indiában gyártják.

Szerinte mikor 1974-ben Delhi végrehajtotta első nukleáris kísérletét, és a Nyugat embargót vezetett be, megtiltva a technológia Indiába történő átadását, a korlátozások „áldássá lettek” az űrprogramok számára.

Akkortól tudósaink az összes szükséges felszerelést hazai gyártásban gyártották – és a munkaerőköltségek itt összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak voltak, mint az Egyesült Államokban vagy Európában.

Az ISRO-val ellentétben a NASA a műholdak gyártását magáncégekre bízza, és küldetéseire a költségeket jelentősen növelő biztosításokat is köt.

India nem készít olyan mérnöki modelleket, amelyeket egy projekt tesztelésére használnak a tényleges indulás előtt. Csak egyetlen modellt állítunk elő, és az a repülésre készült. Rizikós, de ezt a kockázatot vállaljuk, mert ez egy kormányprogram.

Mylswamy Annadurai, India első és második Hold- és Mars-missziójának vezetője a BBC-nek elmondta, hogy az ISRO sokkal kevesebb embert foglalkoztat, és alacsonyabb fizetéseket nyújt, ami versenyképessé teszi a projektjeiket.

Azt mondja, hogy „kis, tíz főnél kisebb, elkötelezett csapatok gyakran meghosszabbított munkaidőben dolgoztak túlórafizetés nélkül”, mert annyira szenvedélyesen foglalkoztatta őket az, amit csináltak. Mondott példákat is.

A Chandrayaan-1 esetében 89 millió dolláros költségvetésünk volt, ami éppen elegendő az eredeti tervhez. Később azonban úgy döntöttek, hogy az űrszonda egy Holdra szálló szondát is hordozzon, ami bizony további 35 kg-ot jelentett.

A tudósoknak két választásuk volt – egy nehezebb rakétát használnak a küldetés végrehajtására, de az többe kerülne, vagy eltávolítanak néhány hardvert a terhelés könnyítése érdekében.

„A második lehetőséget választottuk. A tolómotorok számát 16-ról nyolcra, a nyomástartó tartályokat és az akkumulátorokat pedig kettőről egyre csökkentettük.

A Mangalyaan már nagyon olcsón kijött – mondja Annadurai –, „mert a Chandrayaan-2-höz tervezett hardverek nagy részét újra felhasználtuk.”

Pallava Bagla szerint azért a költségeik emelkedhetnek.

Jelenleg India kisebb rakétákat használ. Ez azonban azt eredményezi, hogy űrhajói sokkal később érik el a céljukat.

A Chandrayaan-3 például többször megkerülte a Földet, mielőtt Hold körüli pályára küldhették volna, s néhányszor megkerülte a Holdat is leszállás előtt. Ellenben az orosz Luna-25 simán legyűrte a Föld gravitációját egy erős Szojuz rakétával.

„Mi a Föld gravitációját használtuk arra, hogy a Hold felé továbbítsuk az űrhajónkat. Hetekbe, és sok ötletes tervezésbe került. De az ISRO ezt már nagyon sokszor sikeresen megtette."

India bejelentette, hogy 2040-ig emberes küldetést küld a Holdra. Bagla azonban azt mondja, hogy ehhez erősebb rakétára lesz szükség. A kormányzat a közelmúltban pontosított, az új rakéta munkálatait már jóváhagyták, és 2032-re elkészül. A következő generációs hordozórakéta nagyobb súlyt tud szállítani, de többe is fog kerülni. A szakértő szerint, ha India megnyitja az űrszektort a magánszereplők előtt, valószerűtlen, hogy a költségek ilyen alacsony szinten maradjanak.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!