Csótányrobot uralkodott Linzen

[caption id="" align="alignleft" width="284"] Mindenki kipróbálhatta azt a szerkezetet, amelynél a miniatűr ventilátorfalba befújt levegő mozgásba hozta az egész hátsó ventilátorsort
[/caption]Végy egy csótányt, egy pingponglabdát, és egy motorral ellátott háromkerekű szerkezetet. A csótányt rögzítsd a labdára, azt pedig lásd el érzékelőkkel és kösd össze a motorral. A rovar úgy hajtja majd a műanyag gömböt, mint az emberi ujjak a számítógépes egeret. A gép elindul és egészen addig meg nem áll, amíg az állat menekülni nem próbál. Ez az organikus, elektro-mechanikus szerkezet volt (számunkra) a legkiemelkedőbb újdonsága az idei Ars Electronica, azaz az elektronikus művészet fesztiválnak. Az élő szervezet által vezérelt gép, a hibrid, az élő paradoxon. Ahogy ezt az idei linzi kiállítás címe is hirdeti. Az észak-ausztriai városban huszonhat éve rendeznek fesztivált, amelyen az elektronikus forradalom legújabb vívmányait a művészet irányából közelítik meg. Az Ars Electronica Fesztiválra az elérhető technikai lehetőségekkel kézzelfogható gépeket, képeket és játékokat készítenek lelkes egyetemisták. Például olyan koromfekete szobát, amelynek padlólapjai nyomás hatására (ha rálépünk) különböző hangeffekteket szólaltatnak meg, és fehér fényhullámokat gerjesztenek a hang terjedését mintázva. Vagy olyan ecsetet, amely magába szívja a ruhánk színét, hogy aztán azzal festhessünk. Egyszemű, hosszúkás olvasólámpa fejű robotot, amely, ha elég közel megyünk hozzá, leutánozta a mozgásunkat. Sőt, egy mikronfonba levegőt fújva fellibbenthettük Marilyn Monroe legendás szoknyáját is a projektor által kivetített képen.

Persze Linzben is becsúszik azért egy-két „művészkedős” előadás. Egy kortárs mozi, amelyben nincsenek szereplők, helyszínek, csak az előadó lelkiállapotának függvényében vibráló fények és hangok. Az értetlen közönség a műsor végén azért veszettül tapsolt, pedig a fél banda aludt. De a linzi főtéren kiállított óriási, csontsárga PVC-csövekből összeeszkábált rovarszörny művészi értékét is megkérdőjelezhetőnek véltük. Pedig díjat nyert. De ez szerencsére elenyésző. A több éven át fejlesztett alkotások és digitális rendszerek kiállítása technikai szempontból tudatosan beépíti a korábbi évek vívmányait. Sorra tűnnek fel a régebbi ötletek újrahasznosításai. Két éve sláger volt a virtuális kötélhúzás, ahol az ember egy hatalmas kijelzőből kilógó madzagot húzott, miközben a képernyőn folyamatosan változott az ellenfele. Idén ebből ugrókötelezés lett, kétoldalt a két kijelző között, viszont a kötél eltűnt, a gép csak az ugrálást figyelte, és aszerint reagált.

A negyedszázados életkorán és aranykorán túllépett rendezvény még így is csuklóból fejlettebb, mint valaha bármi Magyarországon. A frissesség és az újdonság ereje persze fokozatosan kopik, de egy hétvégére azért elegendő szórakozást nyújt.

Öncélú játékok a Jövő Laboratóriumából

Linz a digitális médiatechnológia egyik európai fellegvára. Az Elektronikus Művészetek Fesztivált 1996 óta az egész évben nyitva tartó Elektronikus Művészetek Központja szervezi. A kiállítás mellett a hatszintes Jövő Múzeumát is működtetik, és hozzájuk tartozik a Jövő Laboratóriuma nevű kutató-fejlesztő műhely is. Itt saját megfogalmazásuk szerint olyan projekteket valósítanak meg, amelyek élenjáró formatervezést és innovatív gondolkodást igényelnek. A budapesti Csodák Palotájának igazgatója másképp értékeli az itt folyó kutatást. – Jópofa multimédiás és virtuális játékokat, szerkezeteket találnak ki – mondja Egyed László. – Közelebb állnak a művészethez, mint a tudományokhoz. Szerintem öncélúak, leginkább saját maguk szórakoztatására találják ki a kísérletező fiatalok. Néha vannak köztük a gyakorlatba is átültethető ötletek.