Elismert kutató

2022.01.19. 07:00

125 éve született az egyik legjelentősebb magyar ókortudós, Kerényi Károly

Az ideológiai megalkuvásra képtelen, a szókimondást erkölcsi kötelességének érző tudósról mintázta barátja, Szerb Antal az Utas és Holdvilág Rudi Waldheim professzorát.

125 éve, 1897. január 19-én született Temesvárott Kerényi Károly posztumusz Széchenyi-díjas klasszika-filológus, az antik vallástörténet egyik legnagyobb múlt századi kutatója.

Kerényi Károly az érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1919-ben bölcsészdoktori, 1920-ban görög-latin szakos tanári oklevelet szerzett, majd ismereteit a greifswaldi, a heidelbergi és a tübingeni egyetemeken gyarapította. 1926-tól a budapesti egyetemen a görög-római vallástörténet című tárgykör magántanára volt, valamint a középiskolai tanárképző intézetben görög nyelvtant adott elő.

Tudományos érdeklődésének középpontjában az ókori görögség és az európai kultúra alapvető közös hagyománya állt.

1929-es görögországi útján találkozott Walter F. Otto német vallástörténésszel, aki először ábrázolta a görög isteneket lelki realitásként. Kerényi Károly átvette ezt a nézőpontot, és felismerte, hogy a görögök vagy bármely más nép megértéséhez nem csak nyelvüket, hanem mitológiájukat is ismerni kell. A mítoszt, amely az ősi kultikus szertartások, a rítusok forrásaiból merít, az emberiség önértelmezésének, a transzcendentális lét kifejezésének tekintette, amely fellelhető az ember életében, gondolataiban, nyelvében és cselekedeteiben is.

Első jelentős, németül írt műve 1927-ben vallástörténeti alapon elemezte a görög irodalmat.

Az 1930-as évek végére nemzetközileg ismertté vált

Számos tanulmányt írt, szabadegyetemi előadásai szellemi szenzációt jelentettek. Tanítványi köréből a hazai ókortudomány következő nemzedékének olyan meghatározó kutatói kerültek ki, mint Devecseri Gábor és Szilágyi János György. Szerkesztette a Kétnyelvű klasszikusok sorozatát, publikációi jelentek meg az akkor egyetlen hazai tudományos orgánumban, az Egyetemes Philologiai Közlönyben, amelynek 1924 és 1934 között szerkesztője is volt.

Az emberiség közös mitológiai hagyománya érdekelte, és mivel azt hirdette, hogy az európai kulturális hagyomány ellenében vagy figyelmen kívül hagyásával jelentős magyar szellemi teljesítmény nem lehet, szembekerült a kor magyarkodó kultúrpolitikájával.

Budapestről fokozatosan kiszorították, 1934-től Pécsett és Szegeden tanított. A szegedi egyetemen 1940-43 között tanszékvezetőként, az 1935-ben indult Pannonia Könyvtár és az 1937-től kiadott Műhely munkatársai között is jelen volt. 1935-ben Hamvas Bélával megalapította a Sziget-kör elnevezésű, a klasszikus görög hagyományból merítkező szellemi műhelyt, közösen szerkesztették a Sziget című folyóiratot is, amely a nacionalizmus fanatizáló hatása és a német befolyás ellen küzdő szellemi fórum lett. Könyvei számos országban több kiadást értek meg, Görög mitológiája 10 nyelven jelent meg.

1943 elején hivatalosan tanulmányútra mehetett Svájcba, mivel a Kállay-kormány olyan nemzetközi tekintélyű, politikailag nem kompromittált személynek tekintette, aki tanúskodhat az európai humanista hagyományt vállaló, a náci szövetségtől szabadulni akaró Magyarországról. A tervezett rövid utazásból a második világháború végéig tartó külföldi tartózkodás lett, ezalatt Thomas Mann-nal, Hermann Hessével, a modern lélektani kutatások iránti érdeklődése révén Carl Gustav Junggal és Szondi Lipóttal is kapcsolatba került.

A bázeli egyetemen a magyar nyelv és irodalom vendégtanára lett, Junggal közösen írtak könyvet, létrehozták a zürichi Jung Intézetet, Thomas Mann-nal folytatott levelezését is kiadták.

A háború után, 1947-ben hazatért, de a neki ígért tanszékből a kommunisták térnyerése miatt semmi sem lett. Miután Lukács György egy cikkében a vallástörténetet fasiszta tudománynak, Kerényi Károlyt pedig a fasizmus szekértolójának minősítette, ismét emigrált. Visszatért Svájcba, a dél-svájci Asconában telepedett le és 1962-ben megkapta az állampolgárságot. 1948-tól 1966-ig Zürichben a Jung Intézet tudományos kutatásait irányította, közben 1955-56-ban a bonni, 1960-ban az oslói és római, 1961-ben a zürichi, 1964-ben a genovai egyetemen volt vendégprofesszor.

1956 után részt vállalt az emigrációt választó magyar egyetemista ifjúság szellemi arculatának kialakításában.

Összegyűjtött művei 1966-tól jelentek meg Münchenben, munkáit Magyarországon csak a 80-as évektől adták ki újra. Kerényi Károly 1973. április 14-én halt meg a Zürich melletti Kilchbergben.

Számos elismerésben csak posztumusz részesült

Tudományos munkássága elismeréseként 1931-ben megkapta a görög György-rend tiszti keresztjét, a frankfurti Kultúrmorfológiai Intézet, a firenzei Etruszk Tanulmányok Intézet tagja, a Norvég Tudományos Akadémia külső tagja, az Uppsalai Egyetem tiszteletbeli doktora volt. 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, de a kommunista hatalomátvétel után, 1949-ben lefokozták tanácskozó taggá, akadémiai tagságát csak a rendszerváltás idején, 1989-ben állították vissza. 1948-ban Baumgarten-díjjal, 1990-ban posztumusz Széchenyi-díjjal tüntették ki, 2003-ban a nemzetközi klasszika filológiát gazdagító életművét Magyar Örökség-díjjal ismerték el. 2020-ban a Digitális Irodalmi Akadémia, a DIA posztumusz tagjelöltjeinek sorába választották.

Első házasságából született lánya, Kerényi Grácia költő, műfordító lett. Hagyatékának egy részét, értékes könyvtárát és Svájcban elhunyt özvegye levelezését lánya, Cornelia Isler-Kerényi 1990-ben a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának és a Klasszika-Filológia Tanszéknek adományozta, az egyetem legrégebbi szakkollégiumát is róla nevezték el.

Az ideológiai megalkuvásra képtelen, a szókimondást erkölcsi kötelességének érző tudósról mintázta barátja, Szerb Antal az Utas és Holdvilág Rudi Waldheim professzorát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!