Három napig gyászolták a házánál megmentőjüket az elefántok (videó)

1999-ben a dél-afrikai Zuluföldön az egyik rezervátumból kiszabadult és elvadult elefántcsorda keserítette meg a környékbeli gazdálkodók életét. Az állatok törtek-zúztak, és mindent letiportak, ami az útjukba került.

A befogásukra tette kísérletek sorra kudarcba fulladtak, mert az összes olyan elkerített területről kiszabadították magukat, ahová elhelyezték őket. Az elefántok komoly veszélybe kerültek, mivel sorozatos kártevéseik miatt a hatóságok – lakossági nyomásra -, komolyan fontolóra vették, hogy hozzájárulnak a kilövésükhöz – számol be róla az Origo.

Utolsó lehetőségként felkérték Anthony Lawrencet, hogy fogadja be őket a Thula Thulaba lévő magánrezervátumába, és próbálja meg ott tartani az elefántokat, mert ha ez a kísérlet sem jár sikerrel, kénytelenek lesznek hozzájárulni az elefántok kilövéséhez.

Az elkötelezett természetvédőként ismert Lawrence azonnal igent mondott.

Az elefántok féltek és nagyon zavarodottan viselkedtek. Anthony Lawrence gyorsan rájött, hogy meg is van minden okuk az emberektől való félelemre. Kiderítette ugyanis, hogy a csordát vezető nőstényt, a matriarchát a borjával együtt nem sokkal korábban megölték, a szorongó és feldühödött elefántok így csak egymást próbálták védeni, ezért váltak ellenségessé az emberekkel szemben. Eleinte úgy tűnt, hogy Lawrence rezervátumában sem lesz maradásuk, mert alig egy nappal a befogadásuk után, Thula Thulából is megszöktek.

Békeormányt nyújt a csorda vezére az elszánt természetvédőnek

A kilőtt matriarcha helyébe egy másik tapasztalt nőstény lépett, akinek Lawrence a Nana nevet adta. Az új vezér, az okos Nana közreműködésével a csordának sikerült is áttörnie a rezervátum nagyfeszültségű elektromos kerítését.

A helyzet igen komolyra fordult, mert vadászok kezdtek gyülekezni a rezervátum környékén.

Lawrencet mindez még jobban eltökéltté tette, hogy megmentse az elefántokat. Végső kétségbeesésében testbeszéddel és verbálisan próbálta meg rávenni az állatokat arra, hogy ne szökjenek ki a rezervátumból. A csorda vezérét, Nanát kérlelte, hogy maradjanak a kerítés mögött.

Noha jól tudta, hogy az elefántok nem értik meg az angol szavakat, de azt remélte, hogy a magas intelligenciájuknak köszönhetően talán megértik a hangsúlyt és a gesztusokat.

A csorda eleinte minden éjszaka szökésre készült, ezért Lawrence is minden éjszaka ott volt velük, és élénk gesztusokkal illetve hanglejtéssel próbálta megértetni velük, hogy mi vár rájuk a kerítésen túl. És mindenki legnagyobb megdöbbenésére, Lawrence módszere hamarosan meghozta a gyümölcsét.

Nana – Lawrence ismételten előadott „pantomimjének„ köszönhetően – szemmel láthatóan kezdett lenyugodni. Aztán az egyik reggelen megtörtént a csoda, mert Nana ahelyett, hogy a korábbiak szerint ismét megpróbálta volna áttörni a kerítést, csak békésen álldogált, majd átdugta az ormányát a kerítés rácsai között, és gyengéden megsimogatta Anthonyt.

Megérezték Lawrence gépének késését

Az a módszer, ahogyan Lawrence kommunikált az elefántokkal, segített lenyugtatni őket, és ennek hatására végül elfogadták a rezervátumot új otthonuknak.

Az elhíresült eset után Anthony Lawrencet országszerte úgy kezdték el emlegetni, mint „az elefántokkal suttogót”. Nana és csordája befogadta a jótevőjüket, akit az elefántok ettől kezdve családtagként kezeltek.

A kapcsolat nagyon elmélyültté vált az elefántok valamint Anthony Lawrence között. Ha szólongatta őket, előjöttek és odamentek hozzá, de azt is megérezték, amikor hazatért külföldi útjáról, ilyenkor elébe mentek, hogy üdvözöljék. Az, hogy mennyire döbbenetes az elefántok intuitív képessége, Anthony Lawrence egyik európai útja során vált csak igazán kézzelfoghatóvá.

Egyik alkalommal, amikor Londonból készült haza Dél-Afrikába, a járat megérkezésének napján az elefántok előjöttek, hogy üdvözöljék. Lewrence azonban lekéste a járatot, és csak másnap tudott hazatérni. Csodák csodájára az elefántok másnap is ott várták a háznál, hogy üdvözöljék a messziről hazaérkezett „családtagot„.

Három napon át gyászolták a jótevőjüket

2012. március 2-án Anthony Lawrence szívrohamban hirtelen meghalt. Felesége, Francoise, és a családja is sokkos állapotba került a váratlan haláleset miatt.

Az elefántok a távolból megérezték, hogy valami nagy baj történhetett tiszteletbeli családtagjukkal, Anthonyval.

Két nappal Lawrence halála után, március 4-én délután, pontosan öt órakor az elefántcsorda megjelent a házaspár házánál. Úgy érkeztek meg, mint egy gyászmenet. Órákon át csendben álltak és várakoztak a jótevőjük háza előtt, ahol több, mint 6 hónapja voltak utoljára, és órákon át kellett vándorolniuk, hogy odaérjenek, mivel egy nappal korábban még a nagy területű rezervátum másik oldalán látták őket.

Az állatok kereken három napon át virrasztottak a ház körül, gyászolták a férfit, aki megmentette őket és biztonságos otthont adott nekik, majd távoztak. Az ismert, hogy az elefántok gyászolják az elpusztult társaikat, márpedig Nana és csordája úgy tartották számon Anthonyt, mint egyet a csorda tagjai közül.

A következő évben március 4-én ugyanabban az időben – pontban délután öt órakor – ismét megjelentek a háznál, majd a rákövetkező évben szintén. Az elefántok rendkívül kifinomult intuíciós képességei túlmutatnak az emberi felfogóképességen. Az állatvilágban ezen kívül is létezik számos olyan jelenség, amit még ma sem tudunk megmagyarázni.

Borítókép: kivágás a videóból