Életmód

2010.04.23. 09:53

Meztelenkedhet a párom a gyerekem előtt?

Megismertem egy férfit, és azóta végre rám is süt a nap. Péter kedves, okos, érzékeny, szellemes, sőt még a kislányommal is kijön. Négy hónap után úgy döntöttünk, összeköltözünk.

NANA.HU

A négyéves lányom nem ismeri az apját, mert egy külföldi kaland gyümölcse. Egészen kivirult, amikor Péter először jött fel hozzánk, azonnal kézen fogta és bevezette a szobájába. Sorra mutogatta neki a játékait, aztán pedig lebirkózta. Nyeltem a könnyeimet, mert nagyon féltem az első találkozásuktól, és szinte hihetetlen volt, hogy már az első félórában mennyire egymásra találtak. Arra gondoltam, hogy vége a magányos, szeretetlen éveknek, mi is család leszünk, ahogy mások, Pirkónak lesz apukája, nekem pedig szerelmem, barátom, társam, mellette ébredek ezentúl minden reggel.



Az első közösen töltött hetek is csodálatosan alakultak, mind a ketten megdermedtünk, amikor Pirkó először szólította Pétert apunak. Ez úgy történt, hogy hazahozott az oviból egy rajzot, ahol egy férfi és egy nő között egy kislány látható, mind a ketten fogják a kezét és mindenki nagyon vidám, nevetős. Ezt rajzoltam, dicsekedett, mi pedig csak néztük, néztük és álmélkodtunk, hogy milyen szép. Kik ezek a rajzodon, kérdezte Péter, mire Pirkó elsorolta, hogy ez itt anyu, ez én vagyok, ez pedig az apukám, és pici mutatóujjával megbökte Péter hasát.

Péter előző házasságában nem született gyerek, mert a felesége olyan mértékben elhízott, hogy az orvos nem javasolta, hogy teherbe essen. Ennek ellenére terhes lett, de a negyedik hónapban elvetélt. Péter nagyon szeretett volna babát, így kegyetlenül megviselte a dolog. De a neje semmi pénzért nem volt hajlandó lefogyni és mozogni, sőt, mintha csak azért is enne, egyre többet és többet. A veszekedések is megsokasodtak, egy re rosszabb lett a kapcsolatuk, végül úgy döntöttek, elválnak. Ezután ismertük meg egymást, és amikor megemlítettem, hogy van egy négyéves kislányom, felcsillant a szeme.

Most meg csak nézte, nézte a lányomat meg a rajzát, láttam, hogy a könnyeivel küzd. Aztán felemelte Pirkót és pörgette, pörgette, és azt mondta, köszönöm, hogy apukádnak fogadtál, ígérem, nem fogsz csalódni bennem.
Nem tudom, voltam-e már boldogabb életemben, talán csak amikor a kicsim megszületett. Úgy éldegéltünk hármasban, mint a mesében.



Igen ám, de egyik nap Péter ment Pirkóért az oviba, és mire hazaértem, nagy boldog kacagást hallottam már az előszobában. Megyek a gyerekszobába, benézek a nappaliba, nincsenek sehol. Benyitok a fürdőbe, hát ott pancsikolnak édes kettesben a fürdőkádban.
Elsötétült előttem a világ. Meg se tudtam szólalni.
Pirkó viszont nyújtogatta a karocskáit felém, Péter is nevetgélt, semmi nyoma nem volt annak, hogy bármi rossz történt volna. Nekem mégis iszonyú volt ez a helyzet. Mit keres ez a voltaképp idegen férfi anyaszült meztelenül a fürdőkádban a kislányommal?
- Nézd anyuci, már tudok búvárkodni - sikított Pirkó és lemerült a kádba, egyenesen Péter lábai közé. Szó nélkül odaléptem és kikaptam a gyereket a vízből. Kalimpált, hogy vissza akar menni, még sírt is, Péter meg csak bámult rám szó nélkül és nagyon szomorúan.

Ezek is érdekelhetik