Életmód

2010.07.20. 07:49

Kapcsolat extrákkal: a páromnak már van gyereke!

És eljött. A herceg fehér lovon, vagy egy rozzant szürke verdában, most mindegy. Imádjátok egymást, és minden tökéletes, egy dolgot kivéve: neked ugyan herceg, másoknak viszont Apa.

BAMA

Mindenki tökéletes kapcsolatra vágyik. Hogy kinek mi a tökéletes, az végül is szubjektív, ám legtöbben nem arról álmodunk lánykorunkban, hogy Mr. Tökély úgy érkezik az életünkbe, hogy egy sikertelen családi próbálkozáson már túl van. Mit tegyen az ember, ha ebben a helyzetben találja magát? Vajon probléma ez egyáltalán?

A szingli, aki nem független

Igen, sokaknak okoz ez nehézséget. Ez akár furcsának is tűnhet, és vannak, akik maguk sem értik, mi a baj ezzel az egésszel. Elvégre, ha az ember nem zsenge huszonéves, bizony az első válási hullám generációjába tartozik, a házasságokból pedig általában gyerekek is születnek. Ez egy olyan dolog, amit az ember megért és elfogad. De hogyan éli meg, pláne, ha neki még nincs saját gyereke? Hiszen az a férfi, akinek már vannak gyerekei, egyszerűen nem független. Felelősséggel, elkötelezettséggel, idővel és energiával tartozik azokért a gyerekekért, akkor is, ha nem velük él.

A nő pedig mire vágyik? Saját családra, saját gyerekekre, arra, hogy a kezdetektől együtt tapasztalják meg ennek a csodálatos élményét. Igen ám, de az elvált férfi ezen már túl van, néha nem is egyszer. Ilyenkor az embert elfogja a kétség, és némi irigység: vajon a közös gyerekünket fogja-e annyira szeretni, mint az „elsőket”? Vajon akar-e még egyáltalán gyereket? Vajon képes lesz-e újra nekiállni a családalapításnak, ugyanazzal a lelkesedéssel, mint anno?

És ha ehhez hozzá vesszük azt a helyzetet, hogy valahogy bele kell illeszteni az életünkbe a már meglévő gyerkőcöket, bizony, bonyolódik a kép. Apás hétvégék, születésnapok, a volt feleség jelenléte az életünkben, anyagi kérdések, és a fontossági sorrend: vajon ki az első? Érthető, ha van, aki nem képes, vagy nem hajlandó felvállalni egy ilyen helyzetet. Pedig valójában csak tolerancia és logisztika kérdése az egész.

Nem csak te szereted

A helyzet kulcsa mindig saját magunkban keresendő. Tudjuk, mi a célunk az életben? Hogy mi igazán fontos számunkra egy kapcsolatban? A döntést mindenkinek magának kell meghoznia. Aki ragaszkodik ahhoz, hogy a párja kizárólag, és csakis őhozzá tartozzon bármifajta családi kötelékkel, az ne menjen bele egy ilyen kapcsolatba. Akinek a céljaiból, életmódjából kifolyólag nem férnek még bele a gyerekek az életébe, az szintén nehezen tud majd megbékélni azzal, hogy a párjának kötelezettségei vannak, és nem teheti azt, amit épp szeretne. Ám ezeket illik még a kapcsolat elején tisztázni, hiszen annál sunyibb dolog kevés van, mint amikor „férjül veszünk valakit”, majd nézőpontot váltunk, és döntéshelyzetek, új követelmények elé állítjuk.

Ugyanakkor nem kell, hogy egy ilyen helyzet lehetetlenné tegyen egy kapcsolatot. Ha szeretsz valakit, akkor az egész embert szereted, minden boldogságával és problémájával, a jövőjével, a jelenével és a múltjával együtt. A gyerekei pedig hozzá tartoznak, ahogy az az idő is, amit velük tölt el és nélküled, valamint azok a gondok és örömök is, amiket ők okoznak neki, és veled szeretne megosztani. Egy egészséges kapcsolatban nem sajátítjuk ki a másikat, hanem összekötjük vele az életünket. Neki is van egy, neked is van egy, és ebből a kettőből kell alkotni egy egészet. Hogy is lehetne egy tőle különálló dologként kezelni a gyerekeit? Igen, talán nehéz belegondolni, hogy azok a gyerekek valamilyen szinten egy másik nőhöz kötik, akit nem lehet (már bocsánat) kiradírozni az életetekből.

A gyerekeivel együtt egész

Ha az embernek nem a kisajátítás, hanem a jövő közös teremtése lebeg a szeme előtt, akkor az egész helyzetet sokkal derűsebben, megértőbben és konstruktívabban lehet nézni. Ha szereted, akkor fontos számodra az ő boldogsága. Márpedig abba beletartoznak a gyerekei, ugyanúgy, ahogy a munkája vagy a szülei vagy bármi más, ami az élete részét képezi. Ha egyszer téged választott, akkor téged tekint a társának. Innentől se nem áldozat, se nem kompromisszum elfogadni azt a tényt, hogy a pasi nem egyedül érkezett az életedbe. Igen, akadhatnak emiatt zökkenők. Igen, kicsit nagyobb megértésre, és néha kicsit több szervezésre van szükség, hogy mindenki jól érezze magát ebben a felállásban.

Ám fontos belegondolni abba is, hogy azok a gyerekek sem azt nem kérték, hogy megszülessenek, sem azt, hogy végül Apa ne velük éljen. És ha nemcsak magunkra gondolunk, hanem a történet összes szereplőjére, talán máshonnan is nézhetjük az egészet. Ahogy neked szükséged van a társra, úgy nekik is egy apára. Ettől nem fog téged kevésbé szeretni, viszont örökké hálás lesz, hogy ezt lehetővé tetted számára.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!