A Zsolnay márka rengeteg munkahelyet teremthetne

– Mikor született a program?

– Én iparművész vagyok, így a szakmán belül igyekeztem használható ötlettel jelentkezni az EKF-hez kapcsolódva. A projektet öt évvel ezelőtt hoztuk létre a Zsolnay-gyár megújítására, a pécsi felsőoktatás kiszélesítésére. Megjegyzem, akkor még nem kellett a gyár megmentéséről beszélni, egyszerűen csak egy, a 21. századhoz igazodó, életrevalóbb működést javasoltam.

– Mi a Zsolnay felfuttatásának útja?

– Egy dizájn innovációs központ, négy-öt iparművész alkalmazásával. A Kodály Központ, a Zsolnay-negyed, a Tudásközpont ugyanis olyan beruházások, amelyek nem képesek új bevételeket generálni, önmaguk fenntartására is alkalmatlanok. A dizájn innovációs központ pedig egy folyamatosan bővülő vállalkozói hálózatra építkezne. A projekt működésének megértéséhez tudni kell, hogy ma már a Zsolnay-gyárban a legnagyobb érték maga a márkanév. Van ugyan még piacuk a porcelánoknak is, de óriási erőfeszítésekbe kerül az értékesítés, amire nemigen akad kockázatvállaló befektető.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] „A Zsolnay-brand összefoghatna egy hatalmas termékcsaládot”
[/caption]

– Mit hozhat a konyhára a Zsolnay márkanév?

– A mai világban a Mercedes sem csak prémium személygépkocsikat gyárt, hanem kerékpárt és hókotrót is. Vagy például a Porschénak van szemüvege, motorcsónakja is. A Zsolnay-gyár már nem hatékony, elavult a termelése. Megőrizhető a hagyományos porcelángyártás, de sokkal szűkebb keretek között, amit még a város, az állam vagy bármiféle közösség hajlandó finanszírozni. Az én ötletem az, hogy teremtsünk új Zsolnay-termékeket a Zsolnay-negyedben működő dizájn innovációs központon keresztül.

– Hogy működne ez?

– Azokat a pécsi, baranyai kis- és középvállalkozásokat fogná össze, amelyek a Zsolnay-brandhez illeszkedni tudnak. A termeléshez már van infrastruktúrájuk, de a nemzetközi piacon nincs megfelelő láthatóságuk. Ha a Zsolnay-hálóba kerülnének, akkor a dizájnközpont kitalálná számukra a termékfejlesztéseket, elvégezve a marketingfeladatokat is. A vállalkozói termékkínálatot pedig egy csomagban, „Zsolnay” márkanévvel lehetne teríteni szerte a világban.

– Ha jól értem, akkor akár Zsolnay bútorok is készülhetnének így?

– Igen, de lakatosmunkák, háztartási iparcikkek, lakberendezési tárgyak, sőt függönyök, szőnyegek is.

– S hogy kapcsolódna ehhez az egyetem?

– Anyaghasználati, mechanikai kutatásokkal, amelyek a termékek fenntarthatóságát, visszaforgathatóságát erősítenék, és a gyártás minél kisebb energiafelhasználását dolgoznák ki. A műszaki és a művészeti kar pedig tervezői vonalon szállhatna be a munkába, akár új építőanyagok kialakításával is. A Zsolnay-brand tehát a házépítéstől a lakberendezésig összefoghatna egy hatalmas termékcsaládot.

– Mi ösztönözné a vállalkozókat, hogy a hálózatba tartozzanak?

– A kollektív piaci értékesítés, a versenyképes új termékek. Cserébe a cégek az árbevételük 5-10 százalékát adnák az innovációs kutatások fenntartására.

– Öt éve létezik a projekt, mégsem történik semmi?

– A programot a városvezetés is megkapta, és az EKF-időszakban úgy tűnt, hogy megvalósulnak a benne foglaltak. Aztán valamiért mégis a szőnyeg alá söpörték.

Ahol már alkalmazkodtak a kihívásokhoz

Csak az innováció képes valódi ipari termelést gerjeszteni – fogalmaz Almásy Dévai László. Másrészt azok a nemzetek fejlődnek igazán, amelyek alkalmazkodnak a kihívásokhoz. Kína, India rohamosan emelkedő termelése elszívja az energiát, az anyagokat szerte a világból, tehát a fenntarthatóság rövidesen kiemelt szempont lesz mindenfelé.

Azzal pedig, hogy egy termelőüzemet egyik helyről a másikra telepítünk, csak időleges megoldások születnek, arról nem beszélve, hogy ez mindig provinciális érdekek eredményeként valósul meg. Ázsia nem azért fejlődik ugrásszerűen, mert olcsó a munkaerő, hanem mert pragmatikus, dinamikus és rugalmas a hozzáállásuk. A dizájnt is ily módon, hihetetlen magas szinten szívják el az egész világból. Szingapúri központtal negyven egyetemből álló hálózatot építettek ki Indiától Indonézián át Új-Zélandig Ázsia húsz országában (ez a húsz ország fedi le a világ össztermelésének a felét), s ide hívják meg a föld minden tájáról az innovatív szakembereket tanítani.

Így a jövő trendjét már a saját szakembereik alkotják meg. Almásy Dévai László is meghívott professzor, decemberben kezd a bangladesi Dakkában.