A világon minden évszázadra egy súlyos pénzügyi válság jut. A 21. század pénzügyi pánikját úgy néz ki, hogy már az első évtizedben kipipálhatjuk, ami egyébként az 1929-es gazdasági krízis óta a legsúlyosabb. Ez nagyon sok embert félelemmel tölt el, sokan történelemkönyveink archív felvételeit vizionálják a híradóba: emberek állnak sorban az élelmiszerboltok előtt, jeggyel a kezükben, az utcán söprik a pénzt, mert semmi értéke nincs…Nem látunk a jövőbe, reméljük nem ez fog bekövetkezni.
Amit viszont megtudhattunk Steven T. Westontól, az Amerikai Nagykövetség pénzügyi referensétől kedden délután a Közgázon tartott előadásán, hogy hogyan kezdődött a gazdasági világválság, amit nagyon sokáig nem mertek, vagy nem akartak kimondani, helyette azt a divatos kifejezést használták, hogy likviditási gondokkal küzdünk.
A gazdasági referens prezentációját a Mária utcában található Amerikai Kuckó szervezte meg, a kis terem zsúfolásig megtelt érdeklődő közgazdász hallgatókkal. Az úriember arra bíztatott mindenkit, hogy inkább párbeszéd, vita alakuljon ki, nem egy száraz tényhalmazt szeretne felsorolni. Szerencsére a közönség külön kérés nélkül is tett fel kérdéseket.
Zsúfolásig megtelt a terem (Fotó: Schumann Tamás)
Igen ám, de az állam és a bankok rájöttek, hogy ez nekik nem kifizetődő, így megtették a megfelelő korrekciós lépéseket. Ezek természetesen kedvezőtlenek voltak a hitelt felvett emberek számára, mert nem másról volt szó, mint a törlesztési összeg megemeléséről, amit az illető nem, vagy nehezen tudott teljesíteni. A házárak is nagyon megemelkedtek, különböző hitelkonstrukciókat dolgoztak ki, pl. azt, hogy nagyon kevés induló önrészt fizet a hitelt felvevő, amit pár hónap után radikálisan megrántanak. Ennek hatására viszont nagyon sokat estek a lakásárak, mert többé nem érte meg házakat felvásárolni és eladni. A bizonytalan lakáshelyzet először hitelválságot, majd szép lassan, 2007-2008-ra gazdasági világválságot okozott.
Az államok megpróbálták menteni a menthetőt, különböző csúcsokat hívtak össze, a Kongresszus az USA-ban 700 milliárd dollárról szóló azonnali segélyt szavazott meg, azonban ezeket a lépéseket már akkor tették meg, amikor a gépezet rég beindult és már durván látható jelei voltak a válságnak.
Weston úr előadásából megtudhattuk, hogy a mai válság 2000-2001-be vezethető vissza (Fotó: Schumann Tamás)
Az emberek bizalma nagyon megcsappant a bankok iránt, mindenki az államosításoktól tart. Ingatlanba nem fektetnek, állítólag most aranyba kell invesztálni. Az Európai Unió gazdasági növekedését a jövő évre 0 %-osra becsülik, aminek még örülhetünk is, hacsak nem megy át mínuszba. A forint elleni spekulációkat ismerjük, remélhetőleg ezen a héten már stabilizálódik a helyzet. Bár a magyar fizetőeszköz is akkor járna a legjobban, ha be tudnánk vezetni az eurót. A mostani helyzetben bármi elképzelhető.
Amerika jelenleg kivár. El van foglalva az elnökválasztással, nem lép addig semmit, amíg nem tudja biztosan, hogy republikánus vagy demokrata folytatása lesz az amerikai történelemnek. McCain a szabad piac híve, Obama viszont némi védelmet szeretne nyújtani a saját gazdaságnak, pontosan azért, hogy a jelenlegi helyzethez hasonló szituáció ne fordulhasson elő. Vagy ha meg is történik, ne rántsa magával az egész világot. A világon több csúcsot tartanak, amin egyeztetnek, megoldást keresnek. Legutóbb október 10-én ült össze a G7, november 20-án pedig 20 ország részvételével tartanak tanácskozást. A végső megoldás valószínűleg egy új gazdasági rendszer lesz, mert a régi idejétmúlt. Hogy ez mit takar pontosan? Részleteket nem lehet tudni, de az biztos, hogy egy szigorúbb, központosított pénzügyi struktúra lesz.
Weston úr lapunknak a magyar gazdasági helyzetre vonatkozó kérdésére azt válaszolta, hogy három hónapja van Budapesten, és három évig fog itt maradni, így ez idő alatt jobban meg fogja ismerni a helyzetünket, egyelőre annyit tud mondani, hogy szerinte túl sokáig vártunk arra, hogy a szomszédos országok elkezdjenek valamilyen reformot. Mivel ez nem történt meg, Magyarország csak követni, másolni tudja a példákat és lehet, hogy már el van késve vele.
A gazdasági referens derűlátó. Szerinte a bevezetőben vázolt forgatókönyv megtörténtének nagyon kicsi a valószínűsége, nem kell felkészülnünk hasonló világválságra, mint az 1929-33-as. Reméljük a legjobbakat! Vajon túl vagyunk a nehezén? A forint újra erősödik, a tőzsdék pluszban zárnak. Nem lehet tudni, hogy ez csak pillanatnyi visszatérés, vagy tényleg kezd kiderülni a Nap a világgazdaság egén.