Lakics Péter hisz az összefogás erejében

– Sokan mondják, a város fejlődéséhez önmagában az egyetem kevés. A gyarapodáshoz a helyi gazdaság erősítése is kell. Ön hogy látja?

– Úgy vélem, hogy a városfejlesztésnek az egyetem tevékenysége egy sarkalatos pontja, de a városfejlesztés önmagában nem is lehet az egyetem feladata. Ebből a megközelítésből bízom benne, hogy a helyi önkormányzat is átértékeli a gazdaság szerepét, ahogy arra Baranya megyében már több kiváló példa van. Fontos, hogy a kultúra mellett a gazdaság is növekvő hangsúlyt kapjon a jövőben.

– A gazdasági önkormányzat mit tesz ennek érdekében?

– A kamarában rendszeresen szorgalmazzuk a helyi, illetve regionális intézmények, intézményrendszerek összefogását. Hogy példát is mutassunk, a kamara az egyetemmel közösen új innovációs céget alapít, melynek célja a tudás „konvertálása” a cégek felé. Az innovációmenedzsment munkája során a kamara a kutató cégeket igyekszik összekötni a vállalkozásokkal, az utóbbi időben növekvő sikerrel.

– Megfordítható-e a folyamat: csökken a lélekszám, gyengül a gazdaság?

– A lélekszám csökkenése országos folyamat, aminek a megye társadalma és gazdasága különösen kitett. Mindezt tetézi, hogy mára a megye ipari bázisa felszívódott, az egy főre jutó ipari termelés és export Baranya megyében a legalacsonyabb. Ezek a folyamatok egymást erősítik, amit nagyon nehéz visszájára fordítani. A cégek szakképzett munkaerő hiányában nem képesek fejlődni, fejlesztéseiket nem a megyében valósítják meg, ami viszont a gazdaság további gyengüléséhez vezet. Némi reményt adhat a középszintű és a felsőfokú duális szakképzés elindítása, vállalkozás és vállalkozóbarát társadalmi környezet teremtése.

– Mit látna szívesebben: egy nagybefektetőt, vagy több erős középvállalkozást?

– A mai helyzetben szakképzett dolgozók sokaságát foglalkoztató nagybefektető megjelenésének – megfelelő mennyiségű szakképzett vagy képezhető munkaerő hiányában – nem látom realitását. Ugyanakkor a szakképzetlen munkaerő foglalkoztatása szempontjából – a közmunkaprogramok mellett – fontos lenne egy betanított munkásokat foglalkoztató nagybefektető.

– Mi hozhat megoldást?

– A valós kitörési lehetőséget a középvállalataink további fejlesztésében látom, akik exportpiacaik bővítésével és innovatív gondolkodásukkal a beszállítói láncokon keresztül magukkal húzzák a kisebb helyi vállalkozásokat is, valamint akik a tudásközpontokból, elsősorban az egyetemtől képesek korszerű technológiai és menedzsment tudást felszívni és működésükbe beépíteni. Ezeknek a cégeknek a növekedése a helyi kereskedelem és szolgáltatások növekedését is maga után húzza, ezáltal teremtve keresletet a kultúra, az oktatás, az egészségügy számára is.

– Hogy látja, mit tehetne a város a helyi gazdaság erősítéséért?

– A feladat összetett. Összefoglalva vállalkozás- és vállalkozóbarát intézményrendszerre, szakképzett munkaerőre, egyetemi koncentrációra lenne szükség a középvállalati fejlesztések támogatásához.

– Mi lehetne az a profil, ami meghozza Pécs számára a fejlődést?

– Akkor lennék igazán boldog, ha Pécsről mint az összefogás városáról beszélhetnénk. Úgy látom, hogy a valós változás lehetősége a helyi intézmények (város, egyetem, vállalkozások, közigazgatás stb.) összefogásában van meg. A régió vállalkozásai már megtapasztalták az összefogás erejét, a gépipari, gépgyártó cégek például a Dél-Dunántúli Gépipari Klaszterben tömörülnek, és szervezik a szakmunkásképzést, a közös piaci fellépést, hangolják össze beszerzéseiket, illetve osztják meg tapasztalataikat egymással. Ez jó minta lehetne.

Pécsre hozza a családi cégek képviselőit

Lakics Péter Pécsett él, ugyanakkor termelő cégei nem a városban működnek.

– Gyártó telephelyeink jelenlegi struktúrája organikus fejlődés eredménye. Édesapám még a 80-as évek közepén Kaposvár mellett indított vállalkozást, a 90-es évek közepén vásároltuk meg a komlói bánya volt gépgyárát. 2010-ben barnamezős beruházásban (korábbi ipari funkció megváltoztatásával) adtuk át kaposvári gyárunkat, a magyar munkaerő mobilitásának hiánya miatt más helyszín valósan fel sem merülhetett. Tavaly óta a dombóvári Rutin Kft. is a felügyeletemmel működik. Speciális helyzet, hiszen a három helyszín a Dél-Dunántúl három megyéje. Talán ebből fakad, hogy bár valóban Pécsett élek, ami a régió központja, a gondolkodásom sem elsősorban pécsi, inkább dél-dunántúli. Ugyanakkor nagyon szeretem ezt a várost, elsősorban nyitottságát. Azt, ahogy más mediterrán helyekhez hasonlóan az élet egy része az utcákon, tereken zajlik. Szépségét, gazdagságát szívesen osztom meg mással is. Ez adta az ötletet, hogy idén ide szervezzem – a Bérestől a Zwackig – a családi tulajdonú magyar vállalkozások konferenciáját.