Nem rosszak a baranyai nyugdíjak

Egy, a napokban nyilvánosságot látott adatsor szerint Baranyában átlagosan 117 ezer forintot kapnak a nyugdíjasok egy hónapban. Ez önmagában nem tűnik soknak, de ha megnézzük a többi megyét, jól látszik, hogy mégis relatíve magas. Mivel az átlagkeresetet tekintve jócskán le vagyunk maradva a legtöbb régiótól, felmerül a kérdés, hogy nyugdíjak tekintetében hogy állhatunk mégis jól. A válasz valószínűleg a bányászatban keresendő.

Azoknak a bányászoknak ugyanis, akik öregkori nyugdíjat, igazi bányásznyugdíjat – és nem rokkantsági járadékot – kapnak, akár 200-300 ezer forintot is folyósíthatnak. És mivel a mecseki bányák miatt több ilyen volt bányadolgozó is lehet, feljebb húzzák az átlagot. Mindezzel együtt nem éppen irigylésre méltó a helyzetük. Jelentős részük ugyanis (már aki megérte a nyugdíjkorhatárt, vagy elérte a szükséges műszakszámot) szilikózisban szenved, vagy más betegségei, sérülései vannak.

Kétszer annyit kerestek, tudtak félretenni

Amikor még működtek a bányák, Pécs és Komló is gazdag városnak számított. A bányászok keresete ugyanis jó volt: egy segédvájár is 8–12 ezer forintot vitt haza, pótlékokkal, túlórákkal együtt a ’80-as évek közepén. Ehhez képest például egy gépíró 3500–4000, egy darukezelő 5000 forintot keresett. Ha pedig a mai, harminc évvel későbbi 50 ezer forintos közmunkásbérhez viszonyítjuk, még jobban kijön a különbség. Persze minél magasabb beosztásban dolgozott valaki, és minél többet, annál jobb volt a fizetés is. A bányászoknak volt lakásuk, házuk, gyakrabban cseréltek bútort, újították fel a lakást, spórolás nélkül eljárhattak étterembe, szórakozni, és még félretenni is tudtak. Ennek megfelelően a nyugdíjuk is magas lett, és jobb életszínvonalat biztosít nekik ma is. Ha viszont az a generáció, amelyik még dolgozott a bányában, már nem lesz, vélhetően a baranyai nyugdíjak átlaga is jelentősen lecsökken majd, hiszen hasonló ipari cég a bányabezárás óta nincs a megyében.