rockarchívum

2021.05.29. 19:31

Intézet őrzi az Omega legendás billentyűsének nevét

Mérföldkőhöz érkezett a rockműfaj történetének archiválási folyamata.

Balázs D. Attila

Zöld jelzést kapott a Benkő László Nemzeti Beat-, Pop- és Rocktörténeti Kutatóközpont és Archívum létrehozása. A magyar zenei értékmentés mérföldkövéről Monostori Pétert, az archívum alapító kurátorát kérdeztük.

Milyen előzményei vannak a projektnek?

Közel tíz éve dolgozunk azon, hogy intézményesülhessen a már meglévő gyűjteményünk, a TTT Nemzeti Beat-, Pop- és Rockarchívum. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke adta az ösztönzést, hogy jöjjön létre egy magyar rocktörténeti kutatóintézet, ami elsőre nekünk is meredek, de észszerű ötletnek tűnt. Hiszen gondoljunk csak bele: ha ez az anyag elvész, akkor az olyan veszteség, mint ha Kodály vagy Bartók nem gyűjtött volna. A magyar könnyű műfaj anyaga legalább akkora érték, mint a népzene: a 60-as évek magyar népzenéje ugyanis maga a beatmozgalom volt.

Miből tevődik össze az archívum hangtára?

Főleg soha nem publikált koncertfelvételekből, demókból, próbahelyi felvételekből. Ez a meglévő archívum gerince. A nálam lévő anyag több mint kétezer, 1960–90 közötti felvétel, a többieknél további ezer-ezerötszáz található. Rengeteg munkaóránk van a digitalizálásban, ami nyugati szabványon alapul, például a BBC-nél is használt ISO-alapú rendszer szerint működik. Ez lényeges a régi hanghordozók elöregedése miatt.

Mindez komoly anyagi ráfordítást igényel, ezért is reméljük az állami közgyűjteményi forma létrejöttét, mert így kutathatóvá válnak az anyagok, amelyek egyelőre még magánlakásokon várják, hogy megismerhessék őket az érdeklődők vagy azok a zenészek, akik a saját múltjukat kutatják. Ha föláll az intézet, fontos cél a nagy archívumok anyagának integrálása a gyűjteménybe másolat formájában. Mindez egybefésülve segítségére lehet a Magyar Szerzői Jogvédő Irodának is az adatállománya egységesítésében.

Ritkaságokról beszélünk, amelyek közül kiemelkednek a bootleg anyagok.

A bootleg az általában a zenekar tudta nélkül készült, aránylag jó minőségű koncertfelvétel, ami nálunk a 70-es években bimbózott ki. Akkor jelentek meg a jobbfajta orsós és kazettás magnók. Jobb minőségű felvételek is készültek, amikor rábírták a koncert hangosítóit, hogy adjanak közvetlen vonalat a keverőből a magnóhoz. Emellett az ifiparki hivatalos felvételekről is születtek másolatok. Ma már tudjuk, hogy ezek eredetileg a Belügyminisztérium III/III-as ügyosztályának készültek.

Öröm az ürömben, hogy figyelték a zenekarokat?

A rendszert különösen érdekelte, hogy a zenész miről beszél, annak van-e aktuálpolitikai súlya. Ahol volt, ott baj lett. A teljes könnyűzenei műfaj fekete bárány volt, noha a 20. század legfontosabb kulturális területéről beszélünk. Azért is kellene jobban megbecsülni a műfajt a beattől a hard rockon át a heavy metalig, mert a 80-as évek második felében ezeknek az együtteseknek a zenészei és általuk a közönség gondolatvilágának formálása nagy szerepet játszott a rendszerváltásban. Gondoljunk csak a P. Mobil vagy Hobo szövegeire, az azokban megbúvó gondolatokra.

Ráadásul a magyar zenészek, műfajtól függetlenül, az akkori világszínvonalnak megfelelően játszottak, együtt fejlődtek a nyugati kultúrával. Ha egy Generál, egy P. Mobil, egy Gemini vagy egy Karthago Nyugaton születik meg, akkor Uriah Heepnek, Deep Purple-nek, Led Zeppelinnek vagy Motörheadnek hívták volna őket.

Határon túli magyar bandák anyagait is várjátok az archívumba?

Természetesen. Ott is voltak tehetséges, nagyon jól hangzó zenekarok, ahogy nálunk vidéken is. Akkoriban Magyarország eléggé Budapest-központú volt, de nagyon kevés zenekar tudott azért olyan babérokat elérni, mint a debreceni Color, a Panta Rhei vagy a miskolci Edda Művek és a szegedi East.

Benkő László nevét kapta az intézményesülő archívum. Ő hogyan kapcsolódik a munkátokhoz?

Az Omega legendás billentyűse és zeneszerzője 2016 óta aktívan dolgozott velünk egy összefésült, egyesített archívumot befogadó intézmény előkészítésén, még a halála előtti napokban is azt tudakolta, mit intézzen. Ugyanezt mondhatjuk el Balázs Fecóról is. Felbecsülhetetlen támogatást kaptunk tőlük. Zenei műemlékvédelem az, amit tető alá próbálunk hozni.

Amikor tavaly megkaptam a Magyar Ezüst Érdemkeresztet, az a csapatnak is szólt. Bese Jozé, Boros Csaba, Csiga Sanyi, Gidófalvy Attila és Török Ádám is sokkal segítette az előrelépést. Az eredeti terveink szerint Benkő Laci lett volna a kuratórium elnöke. Most egyelőre tűzoltás folyik, mert megy el a nagy generáció, mindemellett az utódainkat is szeretnénk kinevelni.

Ha megalakul az intézet, vajon lesz hatása a zenei rádiók lejátszási listájára?

Csak egy-két rádiócsatorna foglalkozik a rockkal, és azok is egy relatív szűk keresztmetszetet játszanak, mindemellett a tiltott, tűrt és támogatott (TTT) kategóriából csak az utóbbit játsszák. Ebben nincs bántás, hiszen csak a hivatalos megjelenéseket tudják elérni.

Viszont a meglévő gyűjteményünkből már jó néhány nagy zenekar kiadványára került fel archív anyag. Tehát kezd végre megtörni a jég. Ugyanakkor tény az is, hogy egyre kevesebb a követője a kemény, szikár, jellegzetesen négy plusz egy fős rockmuzsikának és a hagyományos popzenének is.

Borítókép: Benkő László, Török Ádám, Bese Jozé, Csiga Sándor, Gidófalvy Attila és Monostori Péter 2018. április 12-én, a Nemzeti Rockarchívum egyik előkészítő tárgyalásán

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!