Sztárjegyesség

2018.05.18. 17:42

„Harapok, ha a családomat bántják!”

Néhány évvel ezelőtt még Kiss Ramóna sem gondolta, hogy idén gyűrűs menyasszonyként fogja várni, mikor mondhatja ki a boldogító igent a szerelmének. Azonban hosszú, küzdelmes esztendők vezettek idáig.

Dobos Péter/Hot!

A népszerű magyar színésznővel a Vasárnap Reggel-ben jelent meg interjú.

Te is harcias típus vagy, mint Wonder Woman?

Különösen akkor, ha bántják a családomat vagy a szerelmemet. Ha engem, az kevésbé zavar. Nem állítom, hogy magamat nem védem meg, mert bizonyos helyzetekben harcolok, de igazán azért harapok, ha a családomat bántják.

A te ismertséged csapódik le rajtuk?

Van, hogy előfordul. Amikor tizenhét évesen bekerültem a Barátok közt-­be, nem tudtuk, hogy mit vállalunk. A rengeteg pozitív dolog mellett a családomnak alkalmazkodnia kellett ehhez az új, néha kellemetlenségeket hozó helyzethez. A húgom csak hétéves volt, és egy interjúban úgy fogalmazott, hogy az RTL Klub elvette a testvérét. Felköltöztem Budapestre Veszprémből, és ő nélkülem élt tovább. Természetesen ez valamelyest megváltoztatta a családom életét, de nagyon büszkék rám. Főként pozitív visszajelzéseket kapnak, de – ahogy már említettem – ha sértegetik őket, azt nem hagyom!

Milyen az amazon Rami?

Az igazságérzetem óriási,

de a kontrollt szerencsére sohasem veszítem el. Minden helyzetben megpróbálok intelligensen reagálni. Sokan azt gondolják, hogy milyen kedves, aranyos vagyok. Szerintem ez így is van, de vannak olyan szituációk, ahol a határozott, felnőtt nő énem kerül előtérbe.

Volt ilyen eset?

Igen. Amióta megismernek az utcán, volt pár alkalom, amikor úgy éreztem, hogy nem megfelelő stílusban reagáltak rám az emberek. Egyszer elmentem egy csapat fiú mellett, és az egyikük annyit mondott, hogy: „Na, itt ez a hülye k***a!” Odaléptem hozzá mosolyogva, bemutatkoztam, megkérdeztem, hogy ismerjük-e egymást. Az a tapasztalatom, hogy ha egy ilyen helyzetben kedvesen reagálsz, akkor leblokkolnak, vagy nem győznek bocsánatot kérni.

A munkádban is meg kell harcolnod azért, hogy elérd a céljaidat? Kell meghallgatásra járnod, vagy hívnak a szerepekre?

Szerencsére sok év elteltével már hívnak. Ugyanakkor a színészi pályafutásom során rengetegszer jártam meghallgatásokra. Ilyen volt például a Madách Színházban a Poligamy című musical, ahol egy több hónapos castingsorozaton vettem részt, amelynek a végén Szirtes tanár úr azt mondta, hogy úgy érzi, én lennék a megfelelő az egyik Lilla megformálására.

Nem derogált, hogy castingokra járj?

Soha! Nem tudom elképzelni, hogy amikor egy színházigazgató felhív, és azt mondja, hogy van egy szerep, aminél bennem gondolkodnak, de szeretne megnézni, én erre valaha is nemet mondjak. Ennél alázatosabb vagyok, nagyobb leckét kaptam az életben.

Mi volt az a lecke, ami ennyire beléd égett?

Tizennyolc éves voltam, nem tagadom, elvakított a siker, elszaladt velem a ló. Azt mondják: akit siker ér, az elszáll. A kérdés csak az, hogy vannak-e melletted olyan emberek, akik visszahúznak a földre. Mellettem volt. Másfél éve voltam a sorozatban, leérettségiztem, fél év szünet után felvettek a Pécsi Tudományegyetemre, és azt hittem, enyém a világ. Egyszer hazaértem, és elfelejtettem köszönni a szüleimnek. Ekkor aputól kaptam egy pofont, életem első és egyben utolsó pofonját. Leültettek, volt egy nagy beszélgetés, ugyanis tőlük soha nem ezt láttam. Ezzel vissza is szálltam a földre. Ha ez nincs, akkor meggyőződésem, hogy ma már nem vagyok képernyőn.

Ez is egy harc lehetett. Egy belső harc.

Később is voltak bennem vívódások. Elbizonytalanodtam, hogy ez biztosan az én utam-e. Bekerültem a nagy körforgásba, és kellett négy-öt év, hogy azt mondjam: maradok ebben a szakmában, a színpad az életem. Huszonkét évesen kezdtem válogatásokra járni, és éreztem, hogy ezzel foglalkozni akarok, fejlődni, tapasztalni, menni előre. Akkor jöttem rá, hogy az a munkám, amibe szerelmes vagyok.

Talán éppen a harcosságod miatt egy válogatott kézilabdázó, Lékai Máté a párod. Hogy szoktad őt hívni?

Uramnak. (Nevet.)

És ő mit mond rád?

Anyukám. (Nevet.)

Milyen érzés látni, hogy Máté a meccsein hatalmas pofonokat kap?

Borzalmas, ugyanakkor közben eszeveszetten büszke vagyok rá. Veszprémi születésűként természetesen gyerekkorom óta járok a kézimeccsekre. Az véletlen szerencse, hogy a vőlegényem ennek a csapatnak az irányítója – azóta még nagyobb drukker vagyok. Az adrenalin elvisz, amikor szurkolok, de amikor látom, hogy van egy keményebb ütközés, mindig megijedek. Az utóbbi két hónapban háromszor törték el az orrát, legutóbb pedig darabokra tört a hüvelykujja, amit műteni is kellett.

Aggódsz a meccsek alatt?

Előre nem, mert nem akarom bevonzani a rosszat. De amikor megsérül, rögtön az arcát figyelem, hogy megállapítsam, mennyire nagy a baj. A legutóbbi sérülésénél egyből tudtam, hogy komoly a dolog, majdnem elájultam, levert a víz. Ha Máté külföldön játszik, a családdal együtt izgulunk érte, ha nem is egy helyen, de telefonon mindig tartjuk a kapcsolatot. Ez így természetes, hiszen mindennél jobban szeretem, és aggódom érte.

Összejár a két család?

Óriási haverok a szülők. Mindannyian egy korosztály. Ráadásul Máténak van egy öccse, Soma, nekem meg egy húgom, Debóra. Már megy is a poénkodás, hogy jön még egy Lékai a családba.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy miközben átlényegültél amazonná, a gyűrűdet akkor sem akartad levenni.

Szeretem. Nem gondoltam, hogy ennyire ragaszkodni fogok egy tárgyhoz, hiszen nem ezek határozzák meg az életünket. De számomra ez egy olyan jelképes dolog, ami életemben először – és remélem, utoljára – rákerült az ujjamra, és nem akarok megválni tőle. Soha életemben nem voltam ilyen boldog.

Erről álmodoztál mindig?

Ez az a kapcsolat, amit semmiért nem cserélnék el. Persze vannak viták és harcok, de épp úgy éljük az életünket, mint minden fiatal pár.

Könnyű veled együtt élni?

Azt hiszem, igen. Szeretem megteremteni a fészket, amiben jólesik lenni; szívesen főzök, mosok, takarítok.

Szoktál smink nélkül mutatkozni Máté előtt?

Igen. A munkámból kifolyólag sokat vagyok sminkben, ezért a szabadidőmben próbálom pihentetni a bőrömet. Hol mutassam meg magam, ha nem otthon? Mi lesz harminc év múlva, ha most nem láthat? Egyébként Máté jobban szeret smink nélkül, mint nagy, teátrális sminkekben.

Máté hozzászokott már ahhoz, hogy nem csak a kézilabda-rajongók ismerik fel?

Figyelemmel kíséri a munkámat, tiszteletben tartja az ezzel együtt járó ismertséget, nagyon büszke rám. Az nem kérdés, hogy ha van egy díjátadó vagy sportrendezvény, ott együtt jelenünk meg.

Mostanában szó volt arról, hogy babát szeretnél. Ez mindennapos téma nálatok?

A szüleim nagyon fiatalok, és örültem volna, ha én is már tizennyolc-húsz évesen édesanya vagyok. De meg kellett találnom a megfelelő partnert. Harapok, ha azt mondják, hogy a karrierem miatt nem vagyok még anya. Sosem voltam karrierorientált, ha szóba jött a családalapítás. Szeretem a munkámat, de ha úgy alakult volna az életem, hogy családot tudok alapítani, akkor nem lett volna kérdés, hogy mindent háttérbe szorítok. Menyasszony-vőlegény státuszban vagyunk, aztán szépen sorban jön, aminek ilyenkor jönnie kell.

Akkor konkrétabban: rövid időn belül szeretnétek gyereket?

Be akarjuk tartani a lépéseket, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: eljegyzés, esküvő, gyermek. Nyitott ember vagyok, de ebben talán picit konzervatív. Ugyanakkor a családalapítás minden szabályt felülír.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában