Ha a művészet elkezd iparosodni, akkor meghal

A hangstúdió jelenleg két helyen is üzemel – az egyik ezek közül Komló belvárosában található, a másik pedig kicsit távolabb a város zajától, a természet lágy ölén. Az utóbbinak talán egyetlen hátránya az, hogy kissé nehezen megközelíthető – ennek okán maradt meg a régebb óta igénybe vett belvárosi helyszín is. Viszont, ha némi autózás után a stúdióba érünk, a városi nyüzsgésből pillanatok alatt kizökkentő csend fogad bennünket.

- Nagyon szeretem a természet adta nyugalmat, számomra ez mindent megér – meséli András. – Sokan meglepődnek, mikor kijönnek hozzám felvenni, a mai világban nem feltétlenül egy ilyen természetközeli helyszínen képzel el az ember egy hangstúdiót. Munka közben persze előjönnek ennek az előnyei. Az ember bármikor kimehet felfrissülni a szabad levegőre, meg persze zajok sincsenek. Az, hogy kiköltöztem ide, számomra egyfajta önmegvalósítás.

- Mi orientált Téged a hangok felé?

- A családom zenei beállítottságú, anyukámon kívül mindenki zenei pályát választott. A húgom és a bátyám is zenetagozatra jártak. Édesapám egy együttesben basszusgitározik, bár a kialakult járványhelyzet miatt mostanában nem nagyon járnak össze próbálni. Egészen kiskoromtól kezdve közel állt hozzám a zenei világ. Hat-hét évesen már a ’60-as, ’70-es évek külföldi nótáit énekeltem – igaz, a szövegek jelentésével még nem voltam tisztában.

- Hogyan viszonyulsz a mostanában felkapott, trendinek számító zenékhez?

- Minden dalnak vannak tartalmi, és formai elemei. Régen sok olyan felvétel volt, amin nem volt utómunka, vagy csak vajmi kevés. Adott volt egy együttes, sokszor csak letettek egy egyszerű magnót, és kazettákra játszották fel a dalokat. Teljesen lényegtelennek számított az, hogy a felvétel mennyire volt zajos, vagy torz – mindenki rázta rá a fejét. Egyszerűen megvolt az összhang, egyben volt a zene. Ezzel szemben a mai felvételek javarészt kristály tisztán szólnak, de a mögöttes tartalom sok esetben megkérdőjelezhető. Az előadó szinte nem is számít, csak hogy milyen drága ruhák, autók veszik körül a videoklipben – szerintem túlzottan előtérbe kerültek az ezekhez hasonló formaiságok. Számomra a tartalom is a minőség része.

- A hallgatókat valami mégis csak megfogja ezekben a dalokban, és sikeresnek bizonyulnak.

- Nincs egyértelműen jó vagy rossz. Van olyan zene is, ami milliós megtekintést ért el a lejátszó platformokon, azonban sok fül nem tudja befogadni. Nincs is ezzel baj, pont ez a fajta a szubjektivitás benne a szép mind a hallgató, mind a hangmérnök oldaláról.

- Előadóként soha nem tevékenykedtél?

- Jómagam is rap-pel kezdtem, a 90-es években. Akkoriban még gyengék és instabilak voltak a számítógépek erre a célra, így egy magnódeck segítségével vettünk fel – persze ezek a zenék még kezdetleges, „szőrős” minőségűek voltak. Az elején ez egy nagyon elnyomott rétegműfajnak számított, aki ilyen zenét művelt, sokan lenézték a hangszeres tudás hiánya miatt. Az említett projektek soha nem láttak napvilágot, inkább csak magunknak csináltuk.

- Honnan jött a stúdió ötlete?

- Eleinte nem is terveztem stúdiót működtetni. A régi csapatunk miatt sok előadót és együttest ismertem meg, és az igazat megvallva ők kerestek meg engem, hogy nálam szeretnék rögzíteni a dalaikat. Hallották a produkciókat, amik nálam készültek, és valami megfogta őket a hallottak alapján. Tulajdonképpen eleinte mindent máshogy csináltam, mint ahogy azt kellett volna ahhoz, hogy tényleg ütősen szóljon az adott hanganyag – bele kellett szokni. Mikor kezdetét vették a 2000-es évek, már aktívan stúdióztam.

- A minőségi eszközök elengedhetetlenek a jó hangzáshoz. Gyakran váltod őket?

- Ebben a szakmában vannak bizonyos lépcsőfokok, szakaszok – mind az eszközök, mind pedig a tudás tekintetében. Szerintem ez a fejlődési folyamat kifejezetten fontos. Nekem is voltak olyan eszközeim, amikre sokáig esküdtem, azonban egy idő után elkezdtem hallani a hibáikat is, és lecseréltem őket. Vannak olyan periódusok, amikor az eszközparkjával elérheti egy hangmérnök a maximumot, és elégedett. Ezek az időszakok nagyon rövid ideig tartanak, mert az ember mindig fejlődni akar, és vele együtt persze a zeneipar is fejlődik.”

- Milyen jellegű, műfajú zenéken dolgozol a legszívesebben?

- Élő zenéken nőttem fel. Ezek a számomra természetesek, és megélhetőek, legyen szó bármilyen műfajról. Az említett komponensek elengedhetetlenek egy produkciónál – engem ez az, ami motivál. Meg persze technikailag is kihívást jelent egy többhangszeres felvétel és hangutómunka. Itt találkozik a munkám a természethez való vonzódásommal – a keverőpult mögött is a természetességre törekszem. Az analóg technika az én őrültségem.

Soha nem állt tőle távol a zene

Peti András Komlón született, jelenleg 41 éves. Zenész családból származik, így a hangjegyek már kiskorától fogva jelen vannak az életében.

Pécsett elvégzett egy műszaki szakiskolát, majd gazdasági informatikus végzettséget szerzett.

Egy ideig technikusként tevékenykedett a Dél-Baranya TV-nél. Pár évig Hollandiában, és Londonban is dolgozott.

20 éve foglalkozik stúdiózással.