Lelkigyakorlatot tartottak hajléktalanoknak

A Remény Háza, mint a Pécs Kertvárosi Szent Erzsébet Plébánia fenntartásában álló intézmény, idén immár harmadik alkalommal szervezett lelkigyakorlatot hajléktalanok számára a püspökszentlászlói táborozóhelyén a napokban. Szakmai felelősként Mánfainé Récsei Tímea és Szigmond Attila kísérte a tízfős csapatot.

A lelkigyakorlat előkészítése során a szervezők arra törekedtek, hogy főként olyan témák kerüljenek elő, amelyek a résztvevőket érdeklik, őket segíthetik. Így előzetes egyeztetés során a tábor mottóját Szent Pál efezusiaknak írt leveléből választották: „Öltsétek fel Isten fegyverzetét”(Ef 6,11a).

A mottó sokakat megmozgatott: mit jelent harcolni; hogyan tudunk jól harcolni; mik a mi eszközeink, hogy győzzünk? Erre a versre, valamint az ezután következő leírásra (Ef 6, 13-17) épült a tematika, amely az isteni erények: a hit, remény, szeretet hármasa volt. Ehhez fűződően alapvetően szentírási szakaszok alapján történt a feldolgozás. A tábor résztvevői a Remény Házában minden héten megtartott Imaiskola alkalmával már megismerkedtek a Szentírás-olvasás egy módjával, ezért nem okozott nehézséget, hogy a lelki tartalmat is új módon fedezzék fel. Így az első nap a ráhangolódásé és a megérkezésé volt. A lelkigyakorlat mottóját és tematikáját beszélték át a résztvevők, valamint megosztották egymással aktuális érzéseiket, elképzeléseiket és vágyaikat az elkövetkező napokkal kapcsolatban. Többen voltak, akik első alkalommal vettek részt ilyen programon, ők várakozással tekintettek az előttük álló napokra. A kezdeti megilletődöttség után mindenki hamar megtalálta a helyét a lelkigyakorlaton, és a kötött program után mély beszélgetést folytattak a hitről.

A második nap igazán a lelki megújulás napja volt, és mindezt a szentségi kiengesztelődés is jelezte. Néhányan hosszú idő után járultak szentgyónáshoz, szentáldozáshoz, ismét megérezhették Isten végtelen irgalmát, szeretetét és valóságos jelenlétét. A délután során is ezt fűzték tovább a programban: a tékozló fiú és az irgalmas atya történetében (vö. Lk 15,11-32) az eltévedt ember egyetlen reménységét mutatja meg Jézus. Szituációs játékban megelevenedett a történet: a vagyon megszerzése, a tékozlás, a ráébredés, majd a visszavágyakozás az atyai házba – mind olyan tapasztalatok, amelyek rámutattak a jézusi példabeszéd mély igazságára.