Menedékház fogad majd

Nézegettem, milyen programokat csinálhatnék a szeptemberi hétvégéimen, különös tekintettel a következőre. Tizennyolcadikán, szombaton szervezik ugyanis az első vidéki Pride-ot, aminek a kedvéért Pécs belvárosa órákra megközelíthetetlenné válik. Persze még nincs minden lejátszva, de a szervezők egyértelműen jelezték, hogy a pécsiek akarata ellenére is szándékukban áll összehozni a bulit.

Túl azon, hogy a Pride-on nem kívánok részt venni, mert politikailag motivált lobbieseménynek tartom, ami legkevésbé sem arról szól, hogy ki kit szerethet szabadon, a tumultushoz sem lesz sok kedvem, amikor éppen pihenni akarok. Kismadarak csiripelték, hogy a pécsiek többsége is hasonlóan gondolkodik ez ügyben, így ha tényleg összehozzák a Pride-ot, ajánlhatok más programot azoknak, akik messzire elkerülnék a „bulit”.

Titok marad, hogy ki kit is szeret valójában

A szombati Dunántúli Naplóban olvasható, hogy pont azon a hétvégén szervezik meg a Kulturális Örökség Napjait, így a megye több pontján is fogadják majd a huszonegyedik század, városi tumultusban és annak kulturális csatazajában megfáradt emberét. Ilyen „menedékház” lesz a tésenfai parasztház, mely az ormánsági népi építészet egyik remeke. Ha az épület mesélni tudna... Egyvalamit tartana magában a tisztességes öreg hajlék, mint a gyónási titkot: hogy ki mit szeretett a hálószobájában. Ha nem a Pride-ról kell tudósítanom, én ott szívnám be a tiszta levegőt.