Azt gondolnánk, hogy 60 év alig észrevehető egy város életében

Tudják, minek köszönheti Uránváros a megszületését? Elárulom, a Rákosi Mátyás bauxitbányának.

Hogy mikor bányásztak itt bauxitot? Nos, az uránbányászat ezzel a titkos ügynököket megvezető elnevezéssel kezdte meg a termelést az ötvenes évek közepén, s ahogy a föld alól zubogtak elő az érccel teli csillék, olyan ütemben nőttek ki a földből a társasházak is Uránvárosban. Jómagam tíz éven át mozgattam ezt a csillesort bányamérnökként a nyolcvanas években, s bizony igen elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy pár évtizeddel korábban a mai Építők útját reptéri felszállópályaként, a PMFC-­focipályát pedig tüzérütegek gyakorlótereként használták, s itt mindenfelé csak pusztaság volt. Így hát bennem is feltámad mindig a büszkeség, ha átutazom a városrészen.

Hatvan év: azt gondolnánk, alig észrevehető változásokat lehet felfedezni ennyi idő alatt egy városrész életében. És tessék, Uránváros ennyi idő alatt hatalmasra nőtt, ha pedig haladunk tovább, mondjuk, a centrumtól körbe-körbe: Kertváros házakba borulásához ennél is kevesebb időre volt szükség, Meszesen meg egy kicsivel többre. Ám az is leszögezhető, ha nincs a két bányavállalat, akkor Pécs ma feleekkora sem lenne. Szóval az ipar nem csak a munkaerőpiacon löki meg a szekerünket.

A jövő pécsi iparát most még csak igen színes fantáziával vagyunk képesek elképzelni, de néhány apró magvat már itt-ott elszórtak belőle. Bennem pedig már összeállt a kép, amint a Kovácstelep mögötti pusztaság benépesül toronyházakkal.

Kommentek