2022.10.23. 10:27
Csaknem harminc éve piacozik a pécsi vásárcsarnokban Szin József
Őszidőben erre a ruházatra szokták mondani, hogy legényes. A hideget jól bíró Szin József, a pécsi vásárcsarnoki árus térdnadrágban, meg egy rövid ujjú pólóban várja a vásárlóit. De nem csak erről lehet fölismerni a feleségével, Ildikóval közösen dolgozó férfit.
Fotó: Dittrich Éva
Nagyjából három évtizede ismert páros a Bajcsy-Zsilinszky Endre utcában, a régi, illetve már az új csarnokban a részben őstermelő József, valamint hitvese. A terményeik szépek, a vásárlókörük meg állandó. A zamatos dinnyéjük vonzó, náluk nincsen lutri, holnap, meg jövőre is ott akarnak lenni, ehhez nélkülözhetetlen a bizalom. Jó lett volna mindkettőjükkel beszélgetni, de akkor elúszott volna a napi haszon egy része. Ezért a férfi mesélt a feladataikról, amíg párja kezelte a pénztárat.
– Saját földön a magunk dinnyéjét termesztjük, aztán hozzuk be Pécsre - árulta el Szin József. – Az én asszonyom nagyon ügyes, szorgalmas. Ha pár méterről dobok neki egy szép darabot, azt biztos kézzel kapja el. Szedésben is az élen jár, de a legnagyobbakat nem szívesen bízom rá, mert akkorák a gyümölcsök, amik már nem neki valók. Első, egyetlen egykori menyasszonyomat igyekszem megbecsülni.
– Egy termelő máshogyan áll önnön a portékájához, mint aki csak eladja?
– Hogyne! Amikor levágjuk a szárról, rögtön megtöröljük, néha száraz, máskor vizes ronggyal. Nálunk nagy becsben van minden darab, azokból is élünk. Hetekig nem raktárazzuk, a termőföldről délután gyűjtjük be, hajnalban meg kocsival beszállítjuk.
– Nehéz a földművesek élete manapság?
– Lehetne itt panaszkodni, de felesleges! Csinálni kell, ennyi az egész. Szerintem könnyebb, mint az állandó hajnali kelés, ami nekem jutott osztályrészül az eltelt évtizedekben. A gépesítés sok dolgot jelentősen megkönnyített a mezőgazdaságban.
– Azonban itt nemcsak venni lehet, de kapni is. Vidám, emberi szavakat, hétköznapi témákban.
– A kapcsolattartás a törzsvevőkkel kötelességünk. Ez is fontos része ennek a tevékenységnek. Széles a választék, de fontos szerepet szokott kapni a foci is, főleg férfiak esetében. Én mindig sportoltam, nem versenyszerűen, de fiatalon súlyemelőként edzegettem. A labdarúgás meg örök szerelmem, már persze az asszony mellett. Rúgni meg nézni is imádom a labdát. A Ferencváros a kedvencem a hazai mezőnyben. De más összecsapásokat is nyomon követek. Azt szoktam mondani, gyorsan alszom keveset, hogy minden beleférjen a napomba.
Összehasonlítottuk az akciós zöldségeket, gyümölcsöket a piaci árakkal a csarnokban
– Elégedett az új „placcal”, amit bérel?
– Majdnem minden tekintetben igen! De a szívem még visszahúzna a régihez, mert azt nagyon megszoktam. Itt már nem lehetek annyi ideig, mint amit ott eltöltöttem. Nyilván majd tompulni fog a nosztalgikus érzés a hónapok elteltével.
– A kuncsaftjai hamar meglelték?
– Nem akadt azzal semmi probléma. Szinte pillanatok alatt idetaláltak. Szerencsére a hírünk jónak számít, egy költözés nem befolyásolhat ebből a szempontból semmit sem. Az én nevem a régi, őket sem hívják másképpen, mehet az üzlet a maga útján.
– Elég lengén van öltözve, itt a bejárat mellett pár méterrel, október közepe felé.
– Meg lehet szokni, nem vagyok fázós típus. Legalább mozgok egy kicsit, ha van rá igény. Nem jó megállni.
Vájár is volt
Az 1958-ban, Révfaluban született Szin József ma már Gerdén él. Vájárként végzett Komlón 1975-ben, aztán tizenegy évig bányászként dolgozott. De immár több mint harminc éve, 1986-tól őstermelő, emellett kereskedő is a vásárcsarnokban. Feleségével együtt végzik a munka dandárját. Két felnőtt gyermekük van, akik negyven felettiek. József sokáig amatőrként rúgta a bőrt. A rockzenét is kedveli, a régi Edda meg a P. Mobil napjainkban is a kedvencei közé tartozik.
