Nagy István: a természeti csapások után is bizakodóak a gazdák és beruháznának

Nagy István szerint az igények minél nagyobb mértékű kielégítésére a teljes támogatási ciklusra szánt beruházási forrást most kell felhasználni, közben pedig a kukorica minőség-ellenőrzési eljárásának felülvizsgálatát is elvégzik, hogy a magára találó gabonapiacon a jövőre nézve elejét vegyék az ideihez hasonló árletörési próbálkozásoknak.

A gazdák bíznak a jövőben, amit az is jelez, hogy hatalmas a túligénylés a beruházási pályázatoknál – mondta a Világgazdaságnak adott évértékelő interjújában Nagy István agrárminiszter. Az igények minél nagyobb mértékű kielégítésére a teljes támogatási ciklusra szánt beruházási forrást most kell felhasználni, közben pedig a kukorica minőség-ellenőrzési eljárásának felülvizsgálatát is elvégzik, hogy a magára találó gabonapiacon a jövőre nézve elejét vegyék az ideihez hasonló árletörési próbálkozásoknak.

– Egy éve azt mondta, hogy ha a pályázatokban túligénylés lesz idén, akkor az azt jelzi, hogy jól mennek a dolgok, a gazdák bíznak a jövőben. Túligénylés van, de tényleg jól mennek a dolgok?

– Az elmúlt években nagy kihívásokkal szembesülő szántóföldi növénytermesztésben idén – ha az aszály miatt nem is lett jó a terméseredmény – több tekintetben normalizálódott a gabona- és olajosnövények piaca. A tavalyi év második felétől nőtt a magyar gabona exportdinamikája, ami annyi stabilitást hozott, hogy a 2023-assal szemben az idei nyári aratás előtt már nem jelentkeztek raktározási problémák. A piaci helyzet hazai konszolidálását segítette, és most is segíti az ukrán mezőgazdasági termékekre vonatkozó importtilalom fenntartása is. Számunkra az is jó hír, hogy az ukrán gabona már 88 százalékban tengeri útvonalon hagyta el a kikötőt, ami pedig Európába érkezik, az a tőlünk távolabbi piacokon köt ki. Eközben pedig az állattenyésztés nagyon jól teljesít, amiben szerepük van az alacsonyabb gabonaáraknak, de a gazdálkodói likviditást fenntartó, illetve a fejlesztéseket finanszírozó kormányzati segítségnek is. A magyar sertés-, baromfi- és tejágazat teljesítménye európai uniós összevetésben is kiemelkedően növekedett 2024 első tíz hónapjában, valamint emelkedett a juh- és szarvasmarha-élőállat export mértéke is. A baromfiszektorunkban a madárinfluenza okoz gondot, különösen a víziszárnyas ágazatban. A brojlerhizlalás nagyon magas fokon integrált, és hagyományosan jól teljesít. Javulónak látszanak a pulykaágazat lehetőségei, ami rá is fér, mivel ott hosszabb ideje lejtmenet volt tapasztalható, most viszont a lengyel állománypusztulás utat nyitott a magyar pulykának Európa piacain, sőt, még a csirkések is profitálnak ebből, mert a magyar pulykaágazat nem bírta kielégíteni a megnövekvő igényeket.

– A KSH harmadik negyedéves GDP-jelentése tetemes hozzáadottérték-csökkenést mutatott ki a mezőgazdaságban. Ezt mi magyarázza, ha közben javuló trendeket látnak?

– A GDP-hez való hozzájárulás mértéke mindig egy viszonyítási szám. A 2022-es történelmi aszályhoz viszonyítva a tavalyi egy kiugróan jó eredmény volt, és az akkori nagy növekedéshez viszonyulnak a mostani számok. A csökkenés mögött természetesen elsősorban a nyári aszály hatása érhető tetten, ami miatt a szántóföldi növénytermesztés és a gyümölcstermesztés termésmennyiségei elmaradtak az egy évvel ezelőttitől. Az inputfelhasználás enyhén növekedett, ami a hozzáadott érték csökkenéséhez vezetett. Ezt az állattenyésztés jó teljesítménye nem tudta ellensúlyozni.

– Persze a gazdálkodók sem a makroszámokat nézik, hanem azt, hogy eredményes volt-e a gazdálkodásuk, vagy sem. Ebből a szempontból milyen az idei év?

– A növénytermesztésben a felvásárlási árak még nem érték el azt a szintet, ami a gazdák döntő hányadának jövedelmezőséget eredményezett volna, kedvező folyamat volt az inputanyagárak lefelé történő korrekciója és a raktárkészletek apadása. Ami fontos, hogy akik tudtak változtatni, akár sikeresen diverzifikálták termelésüket, ott gyakran pozitív lett az eredmény. Erre utal például a szója vetésterületének megduplázódása vagy az, hogy komoly szakmai diskurzus folyik a rövidebb tenyészidejű kukoricák szerepének növeléséről a termelésben. Ilyen helyzetben felértékelődik a jövedelempótló agrártámogatások szerepe, a rekordmértékű előlegfizetés sok gazdálkodó számára jelentett idén érdemi segítséget.

– Közben a kukorica toxintartalmáról folyik a vita a szereplők között, az agrártárca pedig bejelentette, hogy felülbírálja a kukorica-felvásárlás minőségvizsgálati gyakorlatát. Miért van erre szükség, és miben kellene változtatni?

Ebben a kérdésben hitelességi problémát érzékelünk. A gazdák tapasztalata az, hogy ha ugyanazt a tételt három különböző időpontban bevizsgáltatják, akkor előfordul, hogy az első két vizsgálatnál határérték fölötti toxintartalmat mérnek, aztán a harmadiknál mégis csak, valami csoda folytán, jó eredményt kapnak. De akkor milyen volt az első kettő eredmény? Szeretnénk a hitelességi kérdéseket megoldani, nehogy az a feltételezés kapjon szárnyra, hogy itt árletörő szempontok oltárán föláldozható a toxinmérés hitelessége.

– De a mérésre most is vannak szabályok…

– Igen, de a mérésnek csak az eredményét közlik a gazdával, elérhető vizsgálati módszerből pedig több is van. A különböző eljárásokon, műszereken és teszteken kívül nagy szerepe van a mintavételezés és a mérés precizitásának is, a gazdáknak pedig jellemzően nem szolgáltatnak ellenmintát. Így nincs lehetőség utólagos vagy független ellenmérésre sem. Azt szeretném elérni, hogy egy egységes keretszabályozással átlátható és utólag is ellenőrizhető vizsgálatok legyenek, horizontális elvek mentén. Ezzel elejét lehet venni annak, hogy a felvásárlási láncban kisebb alkuerővel rendelkező termelőkkel méltánytalanul bánjanak. 

Nyilván arra nem vagyunk fölkészülve, hogy minden tételt be tudjunk vizsgálni, de a toxinmérés felülvizsgálatának az az üzenete, hogy nem lehet visszaélni a gazdák bizalmával. Nem lehet árletörésre használni a mérések hitelességi kérdéseit.

– A tárcához egyébként milyen információk érkeznek a toxinfertőzés arányáról?

– Egymásnak ellentmondók. A legtöbb hír arról szól, hogy az ország keleti részén nagy probléma van, de onnan is kapunk jelzéseket felvásárlóktól, amelyek szerint nincs fertőzés, míg mások pedig arról számolnak be, hogy nagyon nagy mértékű a toxin jelenléte. Tehát azonos körzeteken belül is szöges ellentétben állnak egymással információk. Ezért is kell rendet vágni a minősítésben, és ezért tettük közzé az állásfoglalást arról, hogy változtatunk a minőségvizsgálat gyakorlatán.

– A pályázati túligénylésre visszatérve, hogyan tudják ezt kezelni?

– Az látszik, hogy a teljes támogatási ciklusra szánt beruházási forrásokat most kell felhasználni, hogy ezt a soha vissza nem térő alkalmat, ami a magyar mezőgazdaság korszerűsítéséhez, a feldolgozóipar és az élelmiszeripar fejlődéséhez vezet, maximálisan ki tudjuk használni. A helyzet érzékeltetésére néhány szám: a teljes ciklusra eredetileg 480 milliárd forintot terveztünk az élelmiszeripar fejlesztésére. Ebből most 200 milliárdot hirdettünk meg, és kis és nagy projektekre együttesen beérkezett több mint 760 milliárdnyi igény. Ezért most azt tervezzük, hogy a rendelkezésre álló összes keretet felhasználjuk erre a célra, vagyis nem 200 milliárdra hirdetünk eredményt. A rendkívüli mértékű túligénylés igaz az állattenyésztési telepek korszerűsítésére is. Itt a 200 milliárd forintos keretre 860 milliárdos pályázati támogatási igényt adtak be a gazdák. 

Ez nekem személyesen is jólesik, mert azt mutatja, hogy amit az elmúlt időszakban mondtunk erről, az értő fülekre talált.

– Ezeknek a pályázati kiírásoknak nyilván később lesz hatásuk, de már az előző uniós ciklusban is kaptak támogatást nagyobb élelmiszeripari projektek. Ez látszik már az export szerkezetében?

– Igen, látszik. Az agrárexporton belül 74 százalékra nőtt a feldolgozott termékek aránya, ezen belül a másodlagosan feldolgozott termékek aránya 31-ről 42 százalékra növekedett, vagyis magasabb hozzáadott értékű termékeket vittünk ki.

– Akkor változott a helyzet Nagy Márton márciusi kijelentése óta, amikor a magyar élelmiszeripart az EU-ban a második legkevésbé hatékonynak nevezte?

Nagyon mélyről kell feljönnie a magyar élelmiszeriparnak. Az elérhető 2021-es adatok alapján például 2010 után az uniós tagállamok között hetedik legnagyobb mértékben nőtt a magyar élelmiszeripar termelékenysége a teljes munkaidőre átszámított foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték mutatóját nézve, de még így is 21. helyen állt, sok más kelet-európai országgal hasonló szinten. Erre érdemes lesz két év múlva visszatérni, mert az előző körös és a mostani új pályázatok eredményeként egy nagyon látványos fejlődésen megy keresztül az iparág.

– És arra mi a kormány válasza, hogy az agráriumban dolgozóknál utánpótlásgondok vannak?

– Európai szintű probléma, hogy a gazdálkodók elöregedőben vannak, uniós szinten ez az egyik legtöbbet tárgyalt és elemzett mezőgazdasághoz kapcsolódó téma. A legfontosabb eszköz a fiatalok ágazatban tartására, ha jövedelmező a munkájuk, ezért kell dolgozni és elhárítani az ezt okozó problémákat. Külön erre a kérdésre adott válaszunk a családi gazdaságok működési és szabályozási környezetének megújítása, majd a gazdaságok átadásához kapcsolódó adminisztratív akadályok elhárításában kulcsszerepet játszó új törvényi szabályozás megalkotása. Ennek révén nem csak a gazdálkodó elhunyta után kerülhet örökléssel a következő generációhoz a termőföld, a gépek, vagy éppen nem okoz óriási problémát a szerződések, engedélyek átírása. Gazdaságátadási szerződéssel illetékmentesen, áfamentesen kerülhetnek a következő generációhoz a termeléshez szükséges eszközök, nem probléma a pályázatok átvétele. Ez óriási könnyebbség, így lehet tervezni előre. 

Ez tartalmazni fog egy „átalány jellegű” induló támogatásrészt, illetve egy beruházás megvalósításához kapcsolódó részt is, a terveink szerint ezt a kettőt csak együtt lehet igényelni. A beruházási támogatás rendkívül kedvező, 70 százalékos intenzitású, az induló támogatás pedig a beruházási önrész finanszírozására is használható. Ez együtt érdemi kezdőlökést tud adni egy útja elején álló gazdaságnak. Ezeken felül pedig a fiatal gazdáknak kifejezetten kedvező döntést hoztunk azzal, hogy tíz hektárig nem kell kifüggeszteni a termőföld-adásvételi szerződéseket, így nagyobb eséllyel jutnak hozzá a számukra is elérhető nagyságú és árú területekhez. Ehhez jön hozzá a területalapú támogatásoknál a nekik járó többletpénz, hiszen hektáronként 38 ezer forinttal kapnak többet az alaptámogatásnál. Ezekből azért látszik, hogy igyekszünk mindent elkövetni azért, hogy az ágazat fiatalítása és a gazdaságátadási folyamat olajozottan menjen, és kedvet teremtsünk a fiataloknak a gazdálkodáshoz.

– Az öntözésfejlesztés is régóta slágertéma…

Nem katasztrófaként kell tekinteni a vízre, hanem gazdálkodni kell vele. Talán ez az egyetlen, ami általánosan is igaz a vízgazdálkodásban. Azt azonban már helyben kell megnézni, hogy melyik módszer a jó: az árasztásos, a fokgazdálkodás, a csatornából történő öntözés, vagy például a fúrt kút. 

– Most hol tartunk?

Jelenleg 229,5 ezer hektár az öntözhető terület a KSH adatai szerint, 2018 óta 47 százalékkal növekedett, ami szerintem egy óriási siker. Közben pedig a gazdálkodók a régi, korszerűtlen öntözési infrastruktúrájukat lecserélték, amihez 175 milliárd forint pályázati forrást biztosítottunk. Öntözésfejlesztésre november elején írtunk ki két újabb pályázati felhívást, 65,8 milliárd forintos keretösszeggel, a hatékony, víztakarékos módszerek alkalmazásának támogatására. Megteremtettük az ideiglenes víztározók kisajátítási lehetőségeit is: öt tó, több mint ötmillió köbméter vízbefogadó képességgel működésbe is lépett. Ahogy sikerül a forrást előteremteni, fokozatosan haladunk előre, az ideiglenes záportározókat kisajátítjuk, és végleges víztározóvá alakítjuk. Megújítottunk 2177 kilométer csatornaszakaszt kotrással és mederkarbantartással, valamint felújítottunk vagy átépítettünk több mint háromszáz műtárgyat és 33 szivattyútelepet.

– Mi a magyar uniós elnökség mérlege agrárszempontból?

– Egy kiváló lehetőség adódott a magyar elnökség számára, hiszen július 1-jétől töltjük be a soros elnöki pozíciót az év végéig. Abban az időszakban, amikor az európai parlamenti választások már lezajlottak, de még nem alakult meg az új összetételű Európai Bizottság. Ezt kiváló alkalomnak találtuk arra, hogy szabadon gondolkozhasson a 27 európai agrárminiszter arról, hogy hogyan képzelik el az agrárium, illetve a közös agrárpolitika jövőjét. A bizottság igyekezett befolyásolni minket, hiszen a már távozó testület az utolsó időszakában fölkért egy professzort a stratégiai párbeszéd című dokumentum elkészítésére. Ő Peter Strohschneider, akinek semmi köze nincsen a mezőgazdasághoz. Az így elkészült dokumentum alternatívájaként fogadtattuk el a tanácsban azokat a következtetéseket, amelyek az európai agrárium számára adnak iránytűt, merre is kellene haladnia 2027-től, a közös agrárpolitika következő ciklusának kezdetétől. A tagállamok egyöntetűen támogatták a magyar elnökség által javasolt szöveget. Ez példa nélküli eredmény, amely a tagállamok közötti kivételesen erős egységet mutatja, 27 tagállam azonos akaratát nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Sikerrel védtük meg a gazdák támogatásait, de a veszély nem múlt el. Brüsszelben továbbra is azon vannak, hogy elvegyék a gazdák területalapú támogatását, és Ukrajnának adják! Ezt képviseli Magyar Péter és a Tisza Párt politikusai is. Ezt nem hagyhatjuk. A magyar elnökség öt fogalom köré csoportosította mindazt, amit szeretnénk elérni a jövőben: 

• legyen versenyképes, 
• legyen válságálló, 
• legyen fenntartható, 
• legyen gazdaközpontú és 
• legyen tudásalapú 

a mezőgazdaság. Ez egy nagyon komoly és nagy támogatottságú dokumentum, nem véletlenül indul meg a politikai nyomásgyakorlás afelé, hogy a professzor jelentéséből kiindulva szüntessük meg a területalapú támogatást, alakítsuk át a közös agrárpolitika büdzséjét, sőt, ne legyen külön kassza, amelyből aztán külön – akár még a jogállamiságot is magukba foglaló – szempontok alapján lehet részesedni. Nem felejthetjük, a gazdák az élelmezésbiztonság garantálásával alapvető közjavakat állítanak elő azzal, hogy biztosítják a családok asztalára a mindennapi kenyeret. Olyan közös agrárpolitikára van tehát szükségünk, amely továbbra is hozzájárul az élelmezésbiztonság garantálásához, nemcsak Magyarországon, hanem az egész unióban. Mi ezért fogunk dolgozni az EU-s elnökségi feladatunk ellátását követően is.