Lovaglás, de milyen áron? Ennyit fizethetsz egy kis vágtáért Baranyában

Ahhoz, hogy valaki nyeregben érezze magát a szó valós értelmében, bizony lóhátra kell pattannia. Ezt azonban egyre nehezebb lesz megtenni, ugyanis egész Baranyában már alig 2700 lovat számlálunk. Lovas kocsit gyakorlatilag már alig látunk – igavonó haszonállatként már nem igazán használják – leggyakrabban tágas karámokban legelészve akadhat meg rajtuk a szemünk. Aki pedig fel is szeretne ülni egy állat hátára, annak vagy tartania kell, vagy lovardába kell mennie.

Az 1970-es, 80-as években még több tízezer ló szolgált Baranyában, túlnyomó részük haszonállatként. Számuk az agrárgazdaságok felgyorsuló gépesítésével csappant meg drasztikusan. Főként azért, mert a lótartás meglehetősen munkaigényes és nem olcsó dolog. Az istállóban álló, vagy a karámba kihajtott állat pedig nem ellensúlyozza tartásának költségét.

A baranyai lóállomány egy jelentős része manapság már úgynevezett hobbiló. Több állatnak inkább van vizuális szerepe – legelészve jól néznek ki a domboldalon – se kocsi elé nem fogják és be sem lovagolják őket. A nyereg alá szoktatott állatokat pedig – nem túl nagy számban – a lovaglási lehetőséget nyújtó lovardákban, illetőleg meglehetősen elvétve a lovas turizmusban használják.

Ami a baranyai lóállomány térségi megoszlását illeti, a siklósi, szigetvári és mohácsi járás vezet 500-500 körüli jószággal, a legkevesebb, alig több mint 100 állatot a sásdi körzetben tartanak nyilván.

Nyeregben: Egyedül vagy segítséggel?

– Aki benne van, az tudja, hogy a lótartás nem olcsó mulatság. Ha valaki több állatot tart, az vagy maga végzi el a lovak körüli munkákat naponta, vagy alkalmazottat kell fogadnia. És akkor nem is beszéltünk még az abrakoltatásról, a rendszeres állatorvosi felügyeletről, a körmöltetésről, patkolásról. Egyre több lótulajdonos választja a bértartás lehetőségét, aminek költsége viszont – tartalomtól függően – 50-60 ezer forinttól akár több százezer forintig is terjedhet állatonként – válaszolta kérdésünkre egy baranyai lovas szakember.

Kissé humorosan arra is felhívta a figyelmet, hogy a lótartás legkevésbé stresszes, és leggazdaságosabb megoldása, ha az ember egyszerűen nem tart lovat. Kinéz magának egy szimpatikus lovardát, és lovagol, amikor van hozzá kedve, ideje. Ráadásul azon a lovon, amelyik neki tetszik és tudásának való. Mentesülve az állattartás felelőssége alól nem kell törődnie semmivel, csak azzal, hogy jól érezze magát, míg a lovardában van.

Természetesen ennek is megkérik az árát. Körbe nézve a megyében azt tapasztaltuk, hogy 20-25 perc futószárazás 4-5 ezer forint körüli összegbe kerül, a haladók egy-egy foglalkozása (45-50 perc) már 6-8 ezer forint. A szervezett és vezetett lovas túrákon való részvétel – ez főként gyakorlott lovasoknak ajánlott – tarifája már több tízezer forintra is rúghat.