Tejipar: a mára eltűnő ágazat ezreknek adott megélhetést egykor Baranyában (GALÉRIA)

Fénykorában a Baranya Megyei Tejipari Vállalat mintegy ezer ember számára adott közvetlenül munkát. A cég Tüzér utcai üzemébe millió literszámra szállították be a baranyai termelők által előállított tejet, hogy azután az itt készített pasztőrözött tej, joghurt, tejföl, ömlesztett sajt országos hódító útjára induljon. Az érlelt sajtok a cég véméndi és sellyei üzemeiben készültek.

Az 1955-ben alapított Baranya Megyei Tejipari Vállalatot az egyik legsikeresebb szocialista nagyvállalatként tartották számon, jogelődje már az 1800-as években is működött. Népszerű termékeinek és piaci sikereinek köszönhetően senki nem csodálkozott rajta, hogy a rendszerváltás után nagy volt az érdeklődés a cég privatizációja iránt. Itt feltehetnénk a 100 forintos kérdést: emlékszik még valaki, hogy honnan származik a MIZO elnevezés?

Nos, miután meglehetősen rövid úton – máig ismeretlen okokból – meghiúsult a cég dolgozóinak és a beszállító tejtermelőknek a privatizációs szándéka, az Állami Vagyonügynökség a cég részvényeinek 51 százalékát a Bajczi Zoltán és Jederán Miklós nevével fémjelzett E.H.T.T. Kft.-nek adta el. A figyelmes szemlélődő itt már gyanakodhat: igen, az új tulajdonosok keresztneveik első két-két betűjét adva lettek a tejipari társaság keresztapjai.

A sikeresnek induló történet néhány évvel annak ellenére vett szomorú fordulatot, hogy a kezdetekkor az új tulajdonosok eredményesen emelték nemcsak tulajdoni hányadukat, de további felvásárlásokkal hazai piaci részesedésüket is. A tőkeigényes terjeszkedés és tejpiaci verseny pénzügyi zavarokhoz vezetett, így került a társaság az ezredforduló évében a felszámolás sorsára.  A folyamatosan működő cég végül az OTP-vezér befektető, Csányi Sándor érdekeltségébe került.

A felszámolás megindítása egyben a baranyai tejipar és tejágazat lassú haláltusáját is elhozta

Innen már felgyorsult a tragikus végjáték, ugyanis a Sole-val összevont társaságnak előbb az irányítása, majd a termelése is Szegedre került, majd az ingatlanadó bevezetésekor lebontották és a földdel tették egyenlővé az egykor virágzó cég épületeit. Ezeknek csak a torzója maradt a pécsi Tüzér utcában. Ami – ha nem is egyből, de – a baranyai tejtermelő gazdaságok zömének is a végét jelentette. Ennek eredménye, hogy néhány nagyobb szarvasmarhatelep mellett csak elvétve akad kisüzemi tejtermelő, termék-előállító, legeltetett jószágot pedig egyáltalán nem lehet látni.

Pedig – ahogy a MIZO név eredetére is kevesen emlékeznek – azt is kevesen tudják, hogy néhány ma is népszerű tejtermék, mint például a tubusos Boci sajt, az Anikó sajt, vagy a Mizo-nak az első hazai élőflórás joghurtja nem csak hogy Pécsről származott, hanem itteni kutatók dolgozták ki receptúrájukat.

Sajnálatos módon a tejipari vállalat tragikus története nem egyedülálló Pécsen, hiszen hasonló sorsra jutott a húsiparban érdekelt Möbiusz (Dél-Hús) vállalat is.