Egyedit varázsol csuhéból

– Honnan jött az ötlet?

– A gyerekkoromat egy alföldi tanyán töltöttem, ahol mindenféle munkát végeztünk, ami a növényekkel és állatokkal volt kapcsolatos. Ötödik gyerekként születtem, így legkisebbként nem maradt rám annyi munka, mint a többiekre. Főként pásztorkodtam és mellette tudtam játszani. Ekkor került először a kezembe kukoricacsuhé- és csutka.

– És az évek során egyre kreatívabb alkotások születtek.

– Az első babáimat Ibafán készítettem, majd olvastam a Kaptár Egyesületről és a legjobban sikerült játékaimat elküldtem a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelynek. Velük jutottam el egy nürnbergi kiállításra is, ahol nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.

– Mit adnak önnek a babák?

– Az utóbbi harminc év legértékesebb feladatának tartom, hogy gyerekekkel foglalkozhatok, akik szemében ott a csillogás, amikor közösen alkotunk. A táboroktól kezdve, a szakkörökön át, különböző rendezvényekig körbevesznek a gyerekek és együtt játszhatunk.

– Hol tudja megmutatni ezeket az egyedi termékeket?

– Még 1997-ben hirdettek egy országos pályázatot, ahol 170 pályamű közül választották ki a babáimat, melyekkel díjat nyertem. Megalakult a Játék Céh, és ebben az ország legnagyobb játékkészítői fogtak össze. Ettől kezdve a férjemmel közösen, minden évben megjelenünk a Budavári Játékokon, aki fajátékokat készít.

– Szerencsés, hogy közösen is tudnak alkotni.

– Mindkettőnk pályája egymással párhuzamosan indult. Én 1997-ben elvégeztem egy kézművesoktatói-képzést, és tíz évig jártunk Szigetvárra órákat is tartani az esztétikai nevelési program keretében. Érdekes lehetőségnek éreztük, ahol kilencedikes gyerekeket tanítottunk a kézműveskedés csínjára-bínjára.

– Milyen egy ilyen foglalkozás?

– Kiteszek egy nagy vásznat, lehetőleg régi és szép, csipkeszélűt. Bevizezem a csuhéleveleket, ebből lehet aztán választani. Az első öt évben csak babákat készítettem, és jellegzetesen bő szoknyával, mákgubó vagy diófejjel. Ezeket a hozzávalókat is kikészítem egy kosárkába, ami már egy látványos eleme a foglalkozásoknak.

– Miért pont kukorica?

– Ez a növény számos dolgot elárul magáról. Minél kevésbé változtatom meg, annál szebb lesz. Ettől függ a kötözése, a magassága és a ruhája is.

Gyapjúból készítenek gyöngymadarakat

Horváth Antónia egyedi alkotásait a szentlászlói Csuhémúzeum és Népművészeti Alkotóházban is megtalálhatjuk. A művész 1959-ben született Kiskunfélegyházán, 1988-ban megpályázott egy ibafai óvónői állást. Két gyermekével költözött a megyébe, majd hamarosan megismerte a férjét. Közösen építettek 1988-ban egy nádas Makovecz-házat. Horváth Antóniának három gyereke és három unokája van. Lányai közül ketten kézműveskednek. Az évek során számos technikát ismert meg és sajátított el. Óvónőként a gyerekekkel például gyapjúból készítenek gyöngymadárkákat.