2018.09.02. 07:00
Másfél napig készül a szék
Az Év mestere díjat kapta az országos Mesterségek Ünnepén Budapesten a várban az erzsébeti Négyes Tímea székkötő. Nem akármilyen elismerés ez, miután a népművészek 59(!) szervezete megválasztja a maga legjobbját, aztán ez az 59 jelölt kerül a zsűri elé, s közülük csak egy lehet a befutó.
– Mivel érdemelte ki a díjat?
– Azt hiszem, egy kicsit a székkötés megbecsülése is ez, hogy feltámasszák, megerősítsék ezt a kihalófélben lévő népi mesterséget. Ugyanis nem tudom, hányan lehetünk az országban, de talán három olyan emberrel találkoztam eddig, aki hivatalosan székkötőnek vallotta magát.
– Miben más ez, mint a kárpitos munka?
– Hogy mi kizárólag hazai hagyományokra építkezünk, itthoni természetes alapanyagokkal.
– Miért, milyen anyagokról van szó?
– A szék faváza Baranyában sváb hagyományok alapján esztergált keményfa, leginkább bükk. A székvázak felújítását pedig a párom, Horváth Attila végzi. Az ülőlap borítása szálas anyagból készül, leggyakrabban gyékényből, sásból és kukoricacsuhéból, ritkábban kákából és szalmából.
– Mennyi idő alatt készül el így egy szék?
– Jó másfél nap, de legalább 12 órás munkaidővel, plusz az anyaggyűjtés. A sás például a saját kertemben terem, de a gyékény már nehezebb dió, mert minden halastó magánkézben van. Másrészt csak a széleslevelű kádárgyékény jó erre a célra, ami igen kevés helyen nő.
– Otthon akkor halomban állnak a székek?
– Szó sincs róla, új széket keveset csinálunk, inkább csak javítunk. Ugyanis ez a változat lassan készül el, és igen drága, 15-16 ezer forint az adóteher nélküli önköltségi ára, nehéz lenne így értékesíteni. Viszont a vásárokban főzőfesztiválokon kézről kézre adják a nevem és hozzák a korrekciós munkákat.
– Családi hagyománya van a székkötésnek?
– Olyannyira nincs, hogy én végzettségem szerint közgazdász vagyok, a párom pedig fizika-matematika szakos tanár. Az egyetem után kiköltöztünk Erzsébetre, mert beleszerettünk az egyik falusi portába, s nekikezdtünk gazdálkodni. Ma is főként ebből élünk, baromfit nevelünk, tojást árulunk. A székkötés csak jövedelemkiegészítő hobbi, és úgy kezdődött, hogy amikor megszületett a nagyobbik gyermekem, beleszerettem a csuhéfonásba, és abból nőtt ki ez a mesterség.
– Honnan a szakmai háttér?
– Én nem csupán csinálom, de kutatom is a székkötés komoly hagyományait. Könyvtárakban, levéltárakban keresem a mesterséggel kapcsolatos alapos leírásokat, ha időm engedi, felkeresem a még élő mestereket, és gyűjtöm a hagyományait, elsajátítom a technikáit, az eszközök készítését, továbbá oktatom is a mesterség fortélyait.
Régóta falusiak
Négyes Tímea 1969-ben, Horváth Attila 1966-ban született Pécsett. Mindketten a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztek, aztán a PTE-n Tímea szervezés szakon lett közgazdász, Attila fizika-matematika szakos tanárként diplomázott majd villamosmérnökként végzett a Pollackon. Tímea egy évet tanított közgazdaságtant, de gyakorlatilag egyikük sem dolgozott soha a szakmájában. 28 éve élnek együtt, ebből 22 évet Erzsébeten töltöttek, ma is ott élnek és gazdálkodnak egy hektárnyi területen. Három gyermekük van, András 20, Ákos 17, Zsófi 14 évesek.