„Sok helyen nem volt olyan szép tisztaság a lakásokban, mint az iskola tantermeiben”

Rendhagyó iskolai tanévnyitót tartottak a Görcsönyi Általános Iskolában. A rendezvény címe „Ünnepi hatvanadik és öregdiák-találkozó” volt, ugyanis 1958-ban költözött át az iskola a régi épületből az újba. Az intézmény mottója „Gyökerünk az iskolánk ...”, így nem meglepő, hogy több százan zsúfolódtak össze az iskola udvarán: régi tanárok, öregdiákok. Persze a mostani tanulók és a kis elsősök sem hiányoztak. A nyolcadikosok hagyományosan köszöntötték a kicsiket, akik fogadalmat tettek és az iskola teljes jogú polgáraivá váltak.

Emlékeket idéztek fel

Az ünnepségen megnyitották az iskola történeti kiállítását. Sokakban az elfeledett múlt, régi gyerekkori emlékek tértek vissza a fényképek, tablók, oklevelek nézegetése közben. A kezdetekről, az akkori oktatásról mesélt lapunknak Koós

Zoltánné, aki pár évvel ezelőtt óvónőként ment nyugdíjba, de korábban a görcsönyi gyógyszertárban dolgozott.

Tüzelőre már nem futotta

– Amikor elkezdtem 1958-ban az iskolát, csak görcsönyiek voltak az osztályunkban – emlékezett vissza a régmúltra. – A tanévet a régi iskolánkban kezdtük, mert az új épület, igaz, elkészült 58 őszére, de sajnos arra nem volt elegendő pénz, hogy tüzelőt vegyenek és az új bútorok sem készültek el. A régi iskola kéttantermes volt. Az oktatás úgy zajlott, hogy délelőtt mentek az alsósok, és délután a felsősök. Következő héten váltás következett – tette hozzá visszaemlékezve.

Az új iskolába tavasszal költöztek át, mikor már nem kellett fűteni. A tanítás itt már csak délelőtt folyt, igaz, szombaton sem maradtak otthon a diákok. Az akkori ünnepélyes átadást összekötötték a gyermeknappal. Kisdobosokat, úttörőket avattak és minden gyermek kapott egy szerény kis ajándékot. Egy pörkölt cukorból készített, repülő kis madarat. Ez jelképezte, hogy az iskolából idővel kirepülnek.

– Az új iskolába váltópapucsot kellett vinni, mert a padlók nagyon szépek voltak, és vigyázni kellett rá. Sok helyen nem volt olyan tisztaság a lakásban, otthonokban, mint amilyen az iskolában uralkodott.

Tisztelet a tanároknak

A tanároknak nagy tekintélyük volt a faluban. Hasonló tisztelet övezte őket, mint az orvost, patikust, papot. A helyiek sokszor fordultak hozzájuk tanácsért, vagy ha valami hivatalos irományt kellett megírni, megfogalmazni, értelmezni. A tanításról is szó esett. Az alsóban számtant, írást, olvasást oktattak, később jött a nyelvtan, rajz, ének és torna. A gyakorlati ismeretek sem maradtak el. A lányok politechnika óra keretében főzni, sütni, varrni tanultak. A tanárnő megtanította őket, hogy kell egy szoknyát, blúzt, párnahuzatot megvarrni.

Konyhakerti gyakorlat

– Hasznos dolgok voltak. A főzés és sütés alapjait elsajátítottuk. Volt egy konyhakertünk, veteményesünk. Nyáron be voltak osztva a csoportok a kiskertgyomlálásra, kapalásra. Ősszel a begyűjtésben segédkeztünk. A megtermelt zöldségeket, gyümölcsöket pedig az iskola konyháján dolgozták fel, hiszen ahogy az új épület elkészült, rövid időn belül saját iskolakonyhánk lett.

Volt olyan év, hogy 300 főre főztek a konyhán. Mint elmondta, finom, házias ételek készültek. Nyáron a konyhai dolgozók bejöttek dolgozni. Befőztek mindent, amit el lehetett tenni, hogy jobb minőséget tudjanak felszolgálni a diákoknak, tanároknak.