Feledésbe merültek már a népszokások

A harminc-éves Jézus Krisztust január 6-án keresztelte meg a Jordán folyóban Keresztelő Szent János. A katolikus egyház szokása szerint vizet szenteltek ezen a napon, a keleti egyházban a folyók megkeresztelése is szokásban volt. A vízkereszt a karácsonyi ünnepkör végét jelentette, és a hat hétig tartó farsangi időszak kezdetét is egyben. A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek.

A népi hagyományokról, még ma is tartott szokásokról Burján Istvánt, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának vezetőjét kérdeztük.

– Az ünnephez számos népszokás kötődik, ezek közül ma már a legtöbb helyen csak az él, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát. Régen ilyenkor a falusi emberek elégették a fenyőt és a hamuját a földekre szórták, hogy a karácsony napján megáldott fa által a földek is áldásban részesüljenek.

Vízkereszt napján a már megszáradt karácsonyi fonott kalácsot összetörték, és a madaraknak adták. A Luca-napi búzát és az ünnepi asztal alatt lévő szalmát a háziállatoknak adták, így ezáltal a sertések, tyúkok is áldottak lettek.

– Ekkor áldották meg a templomokban a vizet, amiből szenteltvíz lett, az emberek pedig haza is vittek belőle. A víznek mágikus ereje, gyógyító szerepe volt. Megitatták vele az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták kórságok és rontás ellen, az újszülött első fürdővizébe és a kenyér tésztájába is tettek belőle. Kenegették a vízzel a fájós tagokat, itták is például torokfájás ellen – fogalmazott Burján István.

A ma már feledésbe merülő háromkirály-járásnak is ez volt az utolsó napja, a napkeleti bölcseket megszemélyesítő kántálók házról háza jártak ilyenkor. Legfőbb kellékük a csillag volt, amely a három királynak mutatta az utat Betlehembe. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés is. Az ajtóra a megszentelt krétával felírták az évszámot és a három királyok nevének kezdőbetűit, védendő a házat villámcsapás vagy rontás ellen.

Fontos szerepe volt az időjárásnak vízkeresztkor is

Elődeink már évszázadokkal ezelőtt megfigyelték a jeles napok időjárását, amely alapján fontos következtetéseket vontak le a következő időszakkal kapcsolatban. Az időjárás megfigyelése már január hatodikán, vízkereszt napján elkezdődött. E nap időjárásából következtettek az elkövetkezendő év szerencséjére, időjárási viszonyaira, és természetesen a várható termésre is. A gazdák megállapították, hogy ha vízkeresztkor megcsordul az eresz, jó termés ígérkezik. Hideg, fagyos eső esetén rossz termésre lehetett számítani, viszont korai tavaszban reménykedtek. Egyes helyeken azt is mondták, hogy ezen a napon fonni kell, mert akkor hosszabbak lesznek a kolbászok.