Hazatért az India-kutató

– Mikor szeretett bele Indiába?

– A világ egyik legrégebben lakott helyére, Varánasziba voltam hivatalos még az ezredforduló előtt egy nemzetközi konferenciára. Amikor megérkeztem a hinduk ősi, szent városába, déjá vu érzésem támadt. Mindemellett nem volt ez azonnali szerelem, mert mint minden európait, engem is elért a kultúrsokk, a szemét, a bűz, a nyomorúság hatása. India olyan, mint egy nagyon finom, kemény burkú gyümölcs, fel kell törni a héját, hogy élvezni lehessen a tartalmát. Másrészt India az abszolút toleranciára tanítja meg az embert.

– Ez mit jelent a gyakorlatban?

– Úgy kell nézni az országot, ahogy azt ők is teszik. Mert teljes mértékben hisznek a lélekvándorlásban. Például, akik most itt, a „Siralom völgyében” mozgássérültek, betegek, nagyon szegények, ha jól viselik, akkor a következő életükben annál boldogabbak lesznek.

– Mi újat hozott ez az utolsó négy év?

– Most azt ismertem meg, hogy milyen ott dolgozni, emberekkel hivatalosan kommunikálni.

– Közel került a felső tízezerhez?

– Inkább a felső középosztályhoz, egy több tízmilliós kultúra fogyasztó rétegéhez. Ha ők megjelennek valahol, akkor az utánuk következő társadalmi rétegek is jönnek. Ismert művészekről, értelmiségiekről, magas rangú katonatisztekről van szó.

– Mi érdekelte őket a magyar kultúrából?

– Különösen a látványos, több művészeti ágat összefogó programok. Például az öltözékében, táncában és zenéjében is sajátos matyó néptáncegyüttes műsora. Annál is inkább, mert az indiaiak imádnak táncolni, és szerepelni is, így hát rögtön táncházat is szervezni kellett hozzá.

– A magyar India-kutatókat, Kőrösi Csoma Sándort, Baktay Ervint mennyire ismerik a közemberek?

– Aki igazán húzó „magyar”, az Amrita Sher-Gil. Ő teremtette meg a modern indiai festészetet a múlt század első felében és Baktay Ervin lánytestvére volt az édesanyja. Hihetetlen tisztelete van, most adták el kint az egyik festményét átszámítva egymilliárd forintért.

– Milyen helyi sportra, kultúrára hívná fel a magyar utazók figyelmét?

– Például a kabbadira. Ez az „Adj király katonát” népi játékra hasonlít, de világbajnokságot is szerveznek belőle. Valamint az indiai klasszikus zenére, szitárral, tablával és táncosokkal.

– Maradhatott volna, mégis hazatért?

– Nem akartam elveszíteni az előző életemet: a nagydoktorira készülök, természetesen Indiából. Ugyanakkor jövő februárban már visszahívtak egy irodalmi fesztiválra.

A jeles dátum

Dr. Wilhelm Zoltán Mohácson született 1969-ben. Január 30-án, ami titokzatos egybeesést mutat, ez ugyanis Gandhi halálának napja, Amrita Sher-Gil születésnapja, Delhiben pedig most a Január 30.-a utcában lakott. Dunaszekcsőn nőtt fel, a mohácsi Kisfaludy Gimnáziumban érettségizett. A PTE-n földrajz-biológia szakon diplomázott, 1994 óta a Földrajzi Intézet tanára, habilitált docens. Delhiben a Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatója volt. Felesége Wilhelmné Varga Ildikó, az út előtt az OTP Banknál dolgozott. Lányuk, Anna 22 éves, közgazdásznak készül.