Végleg lerántották a leplet a titokzatos MÉV Ércdúsító Üzemről

– Mióta tud valójában az emberiség az uránról?

– Hivatalosan a XVIII. században írták le az uránt, mint elemet, s nehéz fémként 1842-ben állították elő, de az oxidját már az ókorban is használták üvegek fénylő festékeként.

– Mikor derült ki, hogy a Mecsekben létezik urán?

– A szocialista országokban szovjet szakemberek végeztek kutatásokat. A Mecsekben ezt 1949-ben kezdték el és 1953-ban találtak műre való mennyiséget. Akkor még „bauxit” álnéven zajlott a termelés előkészítése, de 1956 végétől már hivatalosan is uránbányáról beszéltek. Megjegyzem a szocialista tábor legnagyobb üzeme a Wismut volt az NDK-ban, 12-szer nagyobb, mint a pécsi, és 200 ezer embert foglalkoztatott.

– A Pécsi Uránbánya Vállalat Vegyi Dúsító Műve miért jött létre?

– Eleinte úgy szállítottak a Szovjetunióba egy tonna urán­ércet, hogy abban jó ha egy kiló uránt lehetett találni. A hatvanas évek elejétől viszont itt nagyságrendekkel töményebb uránvegyületet állítottunk elő. Azt a bizonyos sárga port, mely kalcium-diuranát volt és 55–65 százalék uránt tartalmazott.

– Vegyészmérnökként kezdetben mi jelentette a legnagyobb gondot?

– Senki nem volt jártas a technológiában és olyan berendezéseket használtunk, melyek 24 órán belül tönkrementek. Hatalmas tolózárakról, járókerekekről van szó és azért épült mellénk külön öntöde, hogy onnan pótoljuk a naponta elhasználódó egységeket. A mérnökök kreativitása végül mindent megoldott, sőt a szovjet megbízottak azért maradtak tovább, hogy haza adaptálják az itt kitalált módszereket.

– Mi látható még ebből a hatalmas vegyi üzemből?

– Nagy bánatomra úgy múlik el az életem, hogy semmi nem maradt meg a munkahelyemből, a földdel tették egyenlővé. Holott ez volt a Dél-Dunántúl legnagyobb vegyi üzeme, kezdetben 1500 ember dolgozott itt.

– A tizedik pécsi ipartörténeti könyve ez. Mi a következő?

– Már kétszáz oldal elkészült a város, a megye kiállításainak történetéből és a hozzájuk kapcsolható érmekről, díjakról.

A numizmatika egyik vezéralakja

Raýman János 1938-ban született Budapesten. Esztergomban érettségizett az I. István Gimnáziumban, Veszprémben vegyészmérnökként diplomázott 1962-ben. A MÉV Ércdúsító Üzemben (kezdetben Vegyi Dúsító Mű) harminc évig dolgozott, és innen ment nyugdíjba 1991-ben üzemegység-vezetőként. A baranyai numizmatikai körök vezéralakja, eddig 72 ipartörténeti, helytörténeti, valamint 650 numizmatikai írása és több könyve jelent meg. Felesége az uránegészségügytől ment nyugdíjba. Lánya, Johanna 52, János fia 56 éves, hat unokája és egy dédunokája is van.