2020.02.16. 11:30
Emlékeinkben él már csak a hóesés? Ott azért biztosan
Ha nincs hó, varázsolunk. Vagyis felidézzük, mert nem vagyunk mi hóágyú.
Így örültek a friss hónak az órák közti szünetekben a Belvárosi Iskola tanulói
Azt hinné az ember, hogy megbolondult az időjárás. Eltűntek az évszakok, idén velük együtt a hideg, csapadékos télnek is nyoma veszett.
Emlékeinkben él még a hóesés
1985-ben február vége felé köszöntött be az igazi tél, ami igazán emberpróbáló volt. Röpködtek a mínuszok, és érkezett a csapadék. Sok jármű a hó fogságába került nemcsak a Mecsek kacskaringós útjain, a kisebb falvakban, hanem Pécs belvárosában. Az utakat MTZ kotrógépek szélesítették, de emberi erőforrást is bevetettek. A kotrógép nyomában néha 8-9 sárga mellényes munkás sétált lapáttal a kezében és dobálta a havat az árokba.
Egy kisebb időugrással elérkeztünk az 1987-es évhez. Januárban a nagy mennyiségű havazástól napokig megbénult az ország. A hó elolvadt mindenki temette a telet, mikor elérkeztünk március nyolcadikához. Nőnapkor 6000 néző előtt fogadta a PMSC az Újpest focistáit Újmecsekalján. Akkor azt írtuk erről a mérkőzésről: emberemlékezet óta nem játszottak ilyen körülmények között NB I.-es mérkőzést. Bokáig érő hóban gázoltak a játékosok. A hócsatát Kardos fejes góljával a fővárosi gárda nyerte, 2:1-re. A PMSC-nél Bodnár — Kónya, Torna, Bérczy, Palaczki — Megyeri, Túri, Czérna, Lőrincz (Balogh) — Lovász, Mészáros (Udvardi) lépett pályára, a pécsi csapat edzője Garami József volt.
