Tiderenczl József az első hazai környezetvédőnek mondhatja magát

– Faipari mérnökként Mohácson kezdett. Mi volt itt a feladata?

– A farostlemezgyárban a segédmunkástól az üzemvezetőig végigjártam a ranglétrát, a hetvenes évek elején egy osztrák gyártórészlegnek a beruházástól az üzembe helyezésig irányítottam a munkálatait.

– 1975-től már környezetvédelemmel foglalkozott. Mennyire volt ez bejáratott terület akkoriban?

– Úgy kezdődött, hogy bekerültem Pécsre az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet levegős csoportjába, ahol öten dolgoztunk. Ez volt akkor a legelső környezetvédelmi szervezet, ezenkívül hatóságilag csak a vízszennyezéseket mérték. Aztán a mi csoportunkból alakult ki később Baranyában a teljes környezetvédelmi szervezet és amikor harminc évvel később befejeztem a munkát, már 150 ember végezte itt a feladatokat.

– Mire a legbüszkébb a környezetvédelmi tevékenységéből?

– A kilencvenes évek elején megterveztem egy emissziómérő automata kocsit, ami az első ilyen volt az országban. Adaptáltunk Pécsre egy norvég légszennyezettség-vizsgáló modellt, mellyel pontos képet kaptunk például a hőerőmű kibocsátásáról. Ezekből a mérésekből alakult ki a vezetésemmel Pécs szmogriadó terve is. Másrészt elbíráltuk a Paksi Atomerőmű környezetvédelmi hatásvizsgálatát és mi ellen­őriztük a garéi veszélyes vegyi hulladékok tárolójának felszámolását.

– A mérések mit mutattak, hová kellett volna a pécsi hőerőművet építeni?

– Az uralkodó szélirány miatt tették keletre, ám arra nem gondoltak, hogy ez a szél felkeveri a levegőt, a keleti irányból érkező légáram pedig a pécsi medencét teríti be a füsttel. Sokkal jobb lett volna, ha a várostól messze délre telepítik.

– Tanulmányutakkal bejárta a világot, 25 alkalommal látott Amerikától Finnországig újfajta környezetvédelmi módszereket. Mit csodált a legjobban?

– Japánban több elképesztő hulladékégetési újdonságot is láttam, már az ezredforduló előtt. Svédországban pedig a lézeres szennyezettségmérés fogott meg.

Harminc évig tanított felsőfokon

Tiderenczl József 1945-ben született Pakson. Elvégezte a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemet, környezetvédelmi szakmérnök. Dolgozott a Mohácsi Farostlemezgyárban, 30 évet töltött a Környezetvédelmi Intézetben, illetve előd­intézményeiben. A DD KÖVIZIG-nek műszaki igazgatóhelyettese, a Környezetvédelmi Felügyelőségnek igazgatója volt. 30 évig tanított a PMMF-en. 2007-től nyugdíjas. Felesége Beke Ibolya, a NAV megyei igazgatójaként lett nyugdíjas. Gábor fiuk építészmérnök, docens a PTE MIK-en, lányuk, Viktória német nyelvet tanít. Két unokájuk is van.