Szekó Zsófia: édesapám munkájának befejezését szeretném segíteni

- A tragédia után a családnak sikerült visszazökkennie újra a hétköznapokba?

- Hogy sikerült-e? Más. Teljesen más. Ugyanabba már sosem lehet visszazökkenni. Édesapám óriási űrt hagyott maga után, nagyon hirtelen történt minden. Nekem nem annyira nehéz, mint édesanyámnak, aki a férjét, vagy a nagymamámnak, aki a fiát veszítette el, mert három kislányom van és ők lekötik a gondolataimat. De persze sokszor, szinte naponta megfordul a fejemben, mikor akár egy magánéleti, gyermekneveléssel kapcsolatos vagy bármilyen más probléma, gond előtt állok, hogy apu most mit mondana, hogyan csinálná.

- Mekkora teher, teher-e egyáltalán a Szekó névvel Mohácson élni?

- Húsz éve teher. Már gyerekként is az volt. Sok atrocitás ért mindegyikünket. Akár mit tettünk, akár én, diákként vagy a munkámban, akkor is az volt: „persze mert a polgármester lánya.” De ezt már nagyon jól tudom kezelni, úgy gondolom. Volt, amikor a tanárom az általános iskolában kijelentette, csak azért nem kapom meg az ötöst, mert én vagyok a polgármester lánya. Olyan is megesett, hogy azt mondták, hogy azért van munkám, mert Szekó József az apám. Volt nálunk házkutatás, tüntetés a házunk előtt és még sok egyéb más is. De talán az utóbbi időben ezek a dolgok kezdtek elcsendesedni. Változás? Nem tudom. Mindig is szem előtt voltunk, mindig beszédtéma volt a családunk.

- Meséljen kicsit magáról, hogyan él, mivel foglalkozik?

- Nagyon szép családom van. Férjemmel három lányunkat neveljük Mohácson. Lilien öt-, Zselyke három-, Zoé egyéves. Angol- és ének szakos tanítói szakom van, elvégeztem a közoktatás-vezetőit GYES alatt. Hat éve otthon vagyok, hiszen egymás után születtek a gyerekek, előtte a Brodarics iskolában dolgoztam, mint alsós tanító. Osztályfőnök is voltam, több műsort is szerveztem, valamint vers- és prózamondó versenyekre készítettem fel angol és magyar nyelven gyerekeket. Büszkén mondhatom, hogy nagyon sok szép eredményt értünk el nemzetközi, országos, megyei és területi szinteken. A sport is mindig fontos szerepet töltött be az életemben, így első gyermekem születése után elvégeztem a zumbaoktatói tanfolyamot, és most óvodásoknak tartok zumbát már több éve. Volt felnőtt és iskolás csoportom is, de ezeket egy terhesség mindig megszakította, majd idő hiányában nem is tudtam folytatni. De a kicsik valahogy mindig a szívem csücskei maradnak. Biztos azért is, mert a saját lányaim is ott vannak.

- Mikor határozta el, hogy képviselőként aktívan részt kíván venni a mohácsi közéletben?

- Körülbelül egy hónapja keresett meg Pávkovics Gábor, Mohács alpolgármestere azzal az ötletével, hogy dolgozzak velük, s legyek képviselőjelölt. Bevallom, először hangosan felnevettem, de aztán elmondta, miért is gondolt rám. Lát bennem ambícióit, fiatal vagyok, aktívan segítek nekik így is. A családdal, de legfőképp a férjemmel kiveséztük a dolgot, pro-kontra érveket felállítva, és végül arra jutottam, hogy rendben, legyen. Nem tartom magam politikusnak, nem is gondolom, hogy az leszek. Viszont sok ötletem van, érdekel a dolog, főleg azért is, mert szeretném, ha édesapám munkáját sikerülne tovább vinni. Édesapámnak ez lett volna az utolsó ciklusa. Ebben a ciklusban szeretném segíteni ezeknek a projekteknek a befejezését. Nem mellesleg, szeretném segíteni Pávkovics Gábor munkáját, hiszen nem titok, édesapám őt szerette volna utódjának. Ezt többször el is mondta.

- Melyek azok a területek, amelyeket képviselőként szakterületének tekintene?

Az oktatás mindenképp. Ez a munkám, erre van rálátásom. Valamint a város fejlesztésében a kisgyerekes családok életének könnyítésében szeretnék közreműködni. Új és régi városi programok megszervezésében is szerepet vállalnék, s nem utolsó sorban a sportban. Ez utóbbi mindig az életem része volt, a gyerekeket is úgy neveljük a férjemmel, hogy a sport fontos legyen nekik is.

- Nem tart támadásoktól most, hogy politikai szerepre készül? Kellően felkészült ezekre?

- Tartani nem tartok. Biztosan fognak támadni, sőt, már olvastam elég sok rosszindulatú kommentet, amióta nyilvánosságra került, hogy én is indulok képviselőjelöltként. Ezekkel nem foglalkozom. Azt azért szögezzük le, nekem a célom, mint említettem, édesapám munkájának a továbbvitele, valamint a mohácsi emberek életének segítése. Felkészülni nem tudom, hogy ilyenre mennyire lehet. Majd kiderül. A rosszindulatú dolgok sosem hatottak rám, kellően fel vagyok vértezve velük szemben.

- Édesapjával annak idején beszéltek politikáról, városvezetésről, napi önkormányzati ügyekről?

- Politikáról kevésbé, legfeljebb akkor, ha én kérdeztem. Akkor természetesen válaszolt. Voltak dolgok, amiket nem értettem, mi miért van, miért ezek a döntések születnek, aztán mindig elmagyarázta, logikus érvekkel. Városvezetésről igen, arról beszéltünk. De volt, amikor lerázott, hogy nekem ezzel nem kell foglalkoznom. Igazából, ha akartam, ha nem, hallottam. Édesanyámmal otthon is szinte mindig ezekről a dolgokról beszéltek. Mondhatni, ebben nőttem fel. De a legjobbakat mindig hétvégén az ebéd után vagy alatt beszélgettünk, ezek azok, amik nagyon nagyon hiányoznak.

- Van-e olyan atyai intelem, „mondás” az emlékezetében, amit képviselőként Ön is vezérelvének tekintene?

- Ez egy nagyon jó kérdés. Intelem vagy mondás nincs. Maximum a gondolkodása. Azt gondolom, ismertem annyira jól aput, hogy már összerakva a kis kirakóst, értem, mit miért csinált, miért azokat a döntéseket hozta meg, amelyeket. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, én a munkájának a befejezésében szeretnék segíteni, valamint Mohács fejlődésében.