Íme, a pécsi író, aki megírta napjaink horrorát

– Író vagy tanárember inkább?

– Végigjártam a tanítási fokozatokat: hét baranyai általános iskolában fordultam meg, középfokon pedig a Dobó (majd Kodály) gimnáziumban több mint 30 évet töltöttem. Egyetemi órákat is adtam. Az intenzív írás csak ezután kezdődött.

– Nem voltak ifjú próbálkozásai?

– A Jelenkorban a hatvanas évek végén, 25 éves koromban volt egy beszélgetés a verseimről, ahol Sződy Szilárd rendező felvezetésére többek között Pákolitz István, Csorba Győző és Szederkényi Ervin mondták el építő gondolataikat. Aztán sokáig leginkább csak tanulmányokat, irodalomkritikákat írtam, az első novelláskötetem az ezredforduló után jelent meg.

– Az írásai önmagukért beszélnek. Tanárként mi volt a hitvallása?

– A diákok bizalmát igyekeztem elnyerni, mert csak így lehetett azonos hullámhosszon gondolkodni az irodalomról.

– A legújabb könyve horrorszerű. Mit takar ez a jelző?

– Nem véres, rettegős történeteket, hanem hétköznapjaink megdöbbentő félelmeit. Amikor bizonytalanná válunk, összegabalyodnak a dolgaink. Hamvas Béla ezt tömören úgy fogalmazta meg: „Embernek lenni tulajdonképpen annyi, mint nem rendelkezni a távlat fölött”.

– Örkény-egyperces a forma.

– Minél lényegre törőbben szerettem volna leírni lélektani szituációkat.

– Milyen tematikák szerint születtek korábban a novelláskötetei?

– Arról szóltak, hogy érzi magát az ember a természetben, milyen ez a kapcsolat és a mindennapok apró-cseprő eseményeire miként reagálunk. Néhány rövid írásomban pedig a belső világunk dilemmáival, feszültségeink feloldásával foglalkozom, hol a líra, hol az esszé felé hajolva.

– Miről szól majd a következő?

– Biztos, hogy lesznek benne versek és esszék is irodalomról, természetről, az emberről. Valamint nagy írók felvetéseit igyekszem továbbgondolni.

– A pihenés is a természetbe vezet?

– Kétnaponta nagy sétákat teszek az erdőben, mert megtisztít, felszabadít, erőt ad. Emellett kertészkedem is.

Magyar irodalomból doktorált

Dr. G. Tóth Károly 1943-ban született Géderlakon. Pécsett járta ki az iskoláit, a Széchenyi Gimnáziumban érettségizett, a Tanárképzőn végzett magyar–történelem–orosz szakon. Tanított Vajszlón, Komlón, Pécsett az I-es Gyakorlóban, Fehérhegyen, Istenkúton, majd magyarból lediplomázott és ledoktorált az ELTE-n. Tanár volt a Janus P. Gimnáziumban, a Kodály Gimnáziumban pedig több mint harminc évet töltött 2007-es nyugdíjazásáig. Felesége, Lafferton Anna is tanárként ment nyugdíjba. Lányuk Eszter (44) közgazdász, fiuk Gergely (42) jogász, egy unokájuk van.