Idén később adják át a Tüke-díjat a járvány miatt

Idén biztos, hogy nem január 21-én, Pécs szabad királyi várossá való nyilvánításának napján kapják meg a díjat azok, akik a városért dolgoztak. Szerencsére ez nem jelenti azt, hogy a rendezvény által képviselt értékek vesztek volna el, sőt én úgy látom, a járványhelyzet ezeket még fel is erősítette.

Bajban ismerszik meg a jó barát – szól a mondás. Most azt mondhatnánk helyette, hogy bajban ismerszik meg a jó pécsi, és szerencsére ebben a vészterhes időszakban is rengetegen vannak, akik kiállnak a város­ért és embertársaikért. A szociális szférában számos kezdeményezés indult, hogy segítsük a megyeszékhelyen élő időseket és azokat, akik a vírus miatt nehéz helyzetbe kerültek. Az egészségügyi dolgozók fáradhatatlanul álltak a betegek mellett. A pécsiek többsége felelősségteljes magatartást mutatott a maszkhasználatot és egyéb szabályozásokat illetően. Most mindannyian a városért dolgoztunk, hogy minél gyorsabban kikerüljünk a vírushelyzetből.

Nem lennék a döntéshozók helyében, hogy kihez kerüljenek az elismerések, ebben az évben ugyanis szerintem nagyon sok embernek lehetne megköszönni a munkáját. Én szívem szerint mindenkinek adnék most egy díjat, de tudom, ez sajnos nem lehetséges.

Jó példát mutatnak, követőket motiválnak

A járványhelyzet olyan évtizedes eseményeket is érint, mint amilyen a Tüke-díj átadása Pécsett. A város értékeit védő, közösségét építő hagyományról Halmos Gáborral, a Tüke Alapítvány egyik kurátorával beszélgettünk.

– Mit jelent a tükeség az önök mércéje szerint?

– A tüke szó a tősgyökeres pécsi őslakót jelöli. Egykor Pécsett nagy köztiszteletnek örvendő Rajczi Péter tanár úr fogalmazta meg a máig használatos kifejezést: tükének eredetileg a legalább három nemzedékre visszamenőleg Pécsett (a Király utcától északra) lakó, a Mecsek oldalában (Makár-, Deindol- vagy Szkókó-hegyen) szőlővel és (prés)házzal rendelkező polgárokat nevezték. Mai értelmében már azokat is tükének nevezik, akik szoros kötődéssel rendelkeznek Pécshez, és önszántukból a város érdekében dolgoznak.

– A díj átadásának közel két évtizedes hagyománya valóságos mozgalmat indított a városban.

– Igen, szükséges a régi értelmezés napjaink körülményeihez történő igazítása, ha bele gondolunk több dolog miatt is. És ez jó dolog, mert ezzel alapvetően ennek a városnak a megbecsüléséről, hírnevének növeléséről gondolkodhatunk. Mert szerencsére az alapítvány közel húszéves tapasztalatára hagyatkozva örömmel mondhatom, hogy sokan vannak, akikre őrzőkként tekinthetünk. Ez egy nagyon jó érzés, mert jó értelemben vett büszkeséget tudunk meríteni belőlük, amiből sok-sok pozitív érzésünk is támadhat, de ami még fontosabb, kapaszkodót is tudunk találni saját életünkhöz. Ez egy közös pont is lehet, ami felemeli tekintetünket és a példa irányába fordítja arcunkat, gondolatainkat.

– Évről évre egyre többen fémjelzik ezt az értéket. Rájuk hogyan gondol?

– Előttem vannak az arcok: Angster, Zsolnay, Rajczy Péter, Kele Pál, Tillai Ernő, Gyermánné, Meskó Sarolta, Sólyom Katalin, Romváry Ferenc, Ádám Antal, Somosi László, Nagy Imre és még sorolhatnám azok nevét, akikre büszkeséggel tekinthetünk a Tüke-díj, és az emlékérmek kapcsán, nem megfeledkezve az elismerésben részesült civil szervezetekről sem. (Tüke-díj: Wikipédia). Ők mind a huszonhárman hiteles példaképek, pozitív értékválasztási és jellemfejlesztő példaként tekinthetünk rájuk. Életük azt mutatja, hogy emberi és szakmai küzdelmükben sokra vitték. Életük olyan magatartásformákat tár elénk, amelyekből sokat tudunk tanulni. A mi figyelmünk pont erre a szegmensre kell hogy kiterjedjen, hogy legyen hajtóerő mások számára is. Ezért kell nyitott szemmel járnunk, hogy felismerjük a tevékenység mögötti értékeket, majd el kell jutnunk oda, hogy tiszteljük a mögötte lévő személyt, és mutassuk be a környezetnek.

– Kik állnak a szép hagyományt építő mozgalom mögött?

– Ezt a munkát képviseli a Tüke Alapítvány és kuratórium. Ebben van a mi felelősségünk. Ezt a már közel húsz­éves hagyományt kell átadnunk a fiataloknak, bölcs alázattal. Ez szolgálhatja helyi közösségünk harmonikus építésének és működtetésének, értékrenden alapuló megvalósítását. A legkiválóbb polgártársaink több évtizedes, magas szintű egyéni teljesítménye így válik lakóhelyünk, városunk közösségének, a pécsi tükéknek együttes élményévé is. Alapítványunk büszke erre a küldetésre, de mi pécsi polgárok, valamennyien büszkék lehetünk erre az állapotra.

Speciális díjátadásra készülnek a vírushelyzet miatt

Tizenhét esztendeje mindig január 21-én, amikor Mária Terézia 1780-ban kiállíttatta Pécs városának szóló királyi privilégiumlevelet, tartottuk a szentmisével egybekötött díjátadó ünnepségünket, amely a résztvevőkre minden esztendőben komoly érzelmi hatást gyakorolt, tartalma és külsőségei miatt is. Most sajnos a koronavírus okozta nehéz helyzet miatt, nem tudjuk a szokott időben megtartani. Kérjük a leendő díjazottak és az érdeklődők türelmét, hogy amikor enyhül a vírushelyzet szorítása, újra a régi rangjának és színvonalának megfelelően tudjuk ezt az értékeket hordozó rendezvényt megtartani. Addig is kérjük, és ezúttal is köszönjük az egészségügyben és a vírushelyzettel összefüggésben bármely más területen dolgozók áldozatos munkáját, a polgárok felelősségteljes magatartását az előírt szabályok betartásában.