Egyre erősebb lesz a küzdelmektől az érdemes művész Vincze Balázs

– Mi vitte a pesti srácot a táncművészet felé?

– Valójában „nagyon nem akarom” kezdet volt. Édesanyám balettozott, néptáncolt, de abba kellett hagynia, én pedig tulajdonképpen az ő álmait valósítottam meg. Maronka Csilla színésznő, keresztszüleim lánya ösztönzött még, s bár az Állami Balettintézetbe nem érdekelt a felvételi, groteszk pózokat vettem fel, mellé tapsoltam, mégis bekerültem. Aztán bent megváltozott minden, egyre jobban éreztem magam.

– Operettszínház és Markó Iván Magyar Fesztiválbalettje volt az út. Miért?

– Az elsők közt végeztem a néptánc-színházi tánc tagozaton, és nekem ebből a színház világa jött be. A nagy nevek, hogy mit lehet tőlük ellesni, az mindig nagyon érdekelt, így dolgoztam együtt négy évet Markó Ivánnal, majd az egyetlen magyar Nyizsinszkij-díjas Keveházi Gábor hívására az ezredfordulón, 25 évesen kerültem Pécsre szólistának. Ő ajánlott aztán balettigazgatónak is.

– Mire a legbüszkébb balettigazgatói munkájából?

– Egyrészt a másfél évtizedes folytonosságára, továbbá a Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozónkra, hogy az előző harminc évben nem nyert annyi díjat a társulat, mint ebben a 15 esztendőben, és arra, hogy Uhrik Dórával dolgozhatok együtt a társulatért tökéletes harmóniában. De a legjobban az önállóságunkra, amit korábban igen jeles táncművészekkel sem sikerült Pécsett elérni.

– No és ebbe belefért még egy-két extra, például a nyugotszent­erzsébeti polgármesteri szék.

– Ezt 2010 óta csinálom, és missziós feladatnak tekintem. A művészember szociálisan érzékenyebb az átlagnál, s amire nem jutott időm, erőm a balett vagy a Zsolnay Negyed vezetőjeként, azt itt megvalósíthatom. Átemelek jól sikerült pályázati gyakorlatokat, s kreatív ötletekkel jelentkezem, mint a kilátóépítéssel felújított buszmegálló vagy az olcsó, holland bálásruha-akciók. Én pedig így minden nap tisztelni tudom azt, amim van, továbbá testben és lélekben is két lábon tart a földön.

– A Zsolnay Negyed ötéves irányításából mit emelne ki?

– Nagyon jó emlékeim vannak minden kollégáról, és úgy gondolom, nagy eredményt értünk el azzal, hogy a ZSÖK bevételét 500 millióról 820 millióra tudtuk emelni, holott mi is csak azt árultuk, mint az elődeim. Másrészt ebből a haszonból megvalósulhatott a Zsolnay Fényfesztivál és rengeteg gyerekbarát eszköz a játszótéren. Bennem semmi keserűség sincs ebből az időszakból. Ma is ide járok dolgozni, mert a társulat itt próbál, úgy érzem, hogy erősebb lettem ettől, megtaláltam benne mindent, ami jó. Hogy csak egy példát mondjak: ha ma is ott ülnék abban a székben, akkor nem tudtam volna visszatérni az alkotóművészethez, s nem kaptam volna meg az érdemesművész-elismerést.

A 60 éves Pécsi Balett jubileumi programokra készül

Vincze Balázs beszámolt a közeljövő terveiről is, a társulat 60 éves jubileumának ünnepi eseményeiről. Kiderült, hogy elkészült egy több mint félórás rendkívüli film tízmillió forintos költségvetéssel a balettegyüttesről, amely hamarosan online a közönség elé kerül. Emellett Rajnai Richárd közreműködésével születik egy könyv Borbás Betti fotóival a társulatról, egy másik kötetben pedig az együttes történetét mutatják be archív képeken.

Formálódik továbbá egy projekt az első bemutatott művükből, Az iszonyat balladájából, melyben Vincze Balázs ötletére aktualizálják a reményről, szabadságvágyról szóló darabot Zachár Lóránd koreográfiájával. Van egy másik alakuló táncjáték is Vincze Balázs rendezésében és koreográfiájával. Vasarely-etűdök a címe, és a bemutatója a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében lesz májusban a Müpában a Müpával közös programként.

Ezt a művet Pécsett, majd a tervek szerint Franciaországban is előadják olyan sztárszereplőkkel, mint Uhrik Dóra, Vári Éva, Kamarás Iván és Kiss-B. Attila.