A foglalkoztatáson múlik Komló sorsa

– Mindjárt visszahívom, csak még vannak nálam – mondta izgatottan Polics József a telefonba, majd kinyomta. Tíz perc múlva tényleg hívott.

– Elnézést, csak közben megjelent az irodám előtt egy helyi, akit meg kellett hallgatnom – kezdte a beszélgetést Komló polgármestere rögtön azután, hogy felvettem a telefont.

– Gyakran van ilyen, hogy csak úgy besétál valaki a város vezetőjéhez minden előzetes egyeztetés nélkül, és ön fogadja is az illetőt?

– Mindenki előtt nyitva áll az ajtóm, gyakran beszélek magánemberekkel. Ez azért is jó, mert rengeteg ötlettel, észrevétellel keresnek meg, amit később tényleg felhasználhatunk. Az ember nem mindenható, nem tudhat, nem vehet észre mindent, ezért muszáj sokat beszélni a választópolgárokkal.

– Amikor tizenegy éve Komló polgármestere lett, akkor is ilyen beszélgetések után határozta meg a rövid és hosszú távú célokat?

– Ezek is fontosak voltak, amikor a terveket készítettük. Persze igyekeztem az egyeztetéseket formális mederbe terelni. Már az eskütételem előtt meghívtam a város vállalkozóit egy találkozóra, hiszen az általuk befizetett adón nagyon sok múlik Komló jövőjét illetően. Minden réteggel, korosztállyal törekszem az állandó párbeszédre. Természetesen a nagypolitikát sem lehet kihagyni. Hoppál Péterrel, a térség országgyűlési képviselőjével is állandó kapcsolatban vagyunk.

– Mi sült ki ezekből az első találkákból? Ott tart ma Komló, ahova tizenegy éve, a kezdetekkor álmodták?

– Azért nem akkor, kapkodva kezdtem el az ötletelést. Előtte tizennégy évig vezettem az önkormányzat városüzemeltetési irodáját, tehát már voltak világos elképzeléseim, amikor elindultam a választáson. Hogy a kérdése második részére is válaszoljak: a rendszerváltás után el kellett telnie két évtizednek, hogy Komló hétköznapjaiba visszakerüljenek a beruházások. 2010 előtt darut nemigen lehetett látni a városban, hiszen megfelelő fejlesztési elképzelések sem voltak. Az az álmom is megvalósult, hogy az egyházzal összefogva alternatívát biztosítsunk az oktatás, nevelés terén a fiataloknak. Sikerült a Pécsi egyházmegyével karöltve véghezvinnünk jelentős óvodai és általános iskolai fejlesztéseket. Megemlíthetném az új buszpályaudvar beruházását vagy a volt bányaterületek rekultivációját is. A régi komlóiak mondják: „Manapság annyi minden történik a városban, mint amikor Komló felépült”.

– Akkor tehát elégedett?

– Bőven van még dolgunk, nem dőlhetünk hátra. Amikor átvettem a város irányítását, 27 százalékos volt a munkanélküliség, ezt sikerült szívós munkával 7,6 százalékig le­tornásznunk. Sajnos a járvány miatt most megint 10 százalék körül van.

– Azért az még mindig nem 27 százalék.

– Ez örvendetes, de ha az országos négy százalékot nézem, akkor látszik, hogy nálunk még mindig a foglalkoztatás az egyik legnagyobb megoldandó feladat. Nem véletlenül kezdtem a vállalkozókkal az egyeztetéseket annak idején, hiszen ők adnak munkát az embereknek. Elmondhatjuk, hogy a város együtt fejlődött a helyi vállalkozásokkal, de van még teendőnk e téren.

– Ezek szerint még sokáig maradna a város élén?

– Ameddig az egészségem engedi. Egyvalamit még mindenképpen el akarok érni. Szeretném, ha lenne Komlónak egy rendes, vasútmentes belvárosa. Azért remélem, hogy a következő ciklusban már nem baloldali többség lesz a képviselő-testületben, ugyanis alapvető nézetkülönbségek vannak köztünk. Ők halat adnának az embereknek, mi pedig hálót.