Diót is csak megbízható helyről vásároljunk bármelyik baranyai piacon

Szakemberek szerint a szüretet akkor kell elkezdeni, amikor a zöld héj felrepedt, és könnyen leválik. Ilyenkor a csonthéj és benne a dió is világos színű, és lédús.

Ha piacon vásároljuk a csonthéjast, meg kell kérdezni az eladót, hogy milyen fajtájút árul, és hogy melyik termőterületről származik. Célszerű meg is kóstolni. Az előre pucolt, csomagolt terméket csak akkor vegyük meg, ha ép, egészséges darabokat tartalmaz a csomag. Darált diónál a minőségmegőrzési idő és az ép, sértetlen csomagolás, ami fontos.

A dió esetében is alapszabály, hogy megbízható helyről vásároljunk, ha a penészesedés vagy avasodás jeleit véljük felfedezni, ne vegyük meg. A dió frissességére a súly alapján is következtethetünk – ami friss, az viszonylag nehéz.

A tárolás, ami még különös odafigyelést igényel – a pucolatlan diót szüret után ki kell szárítani, amelynek legjobb módja, ha kiterítjük száraz, szellős helyen. Padláson vagy csapadéktól védett teraszon, garázsban. A száradás kb. 2 hónapig tart, közben néha át kell forgatni, vagy fel is akaszthatjuk lyukacsos zsákba. A meleg hely a diónak nem alkalmas, mert könnyen megavasodhat. A pucolt dió pedig még kényesebb, a spájz­ban ráadásul könnyen a molyok martalékává válhat. Pucolva vagy ledarálva, légmentesen lezárva tegyük a mélyhűtőbe, s csak közvetlenül a felhasználás előtt vegyük csak elő.

Károsítják

A diótermést a nyugati dióburok-fúrólégy károsítja – hazai jelenlétét először 2012 nyarán igazolta a NÉBIH. Kártétele a még zöld színű termésburkon jól látható – kezdetben apró, tojásrakáshoz készített szúrásnyomok figyelhetők meg. A fejlődő lárvák táplálkozása nyomán megbarnul, megfeketedik. A fertőzött termés idő előtt lehull a fáról, a burok rátapad a dió kemény héjára, elszíneződik, megpenészedik, így az fogyasztásra alkalmatlanná válik.