Felkutattuk a tragikus sorsú királynő egykori pécsi versenytársát (galéria)

Idén múlt 35 éve, hogy véget vetett az életének Molnár Csilla szépségkirálynő: halálos mennyiségű nyugtatót vett be fonyódi otthonában, a mentők nem tudták megmenteni az életét.

A pécsi elődöntőt 1985- augusztus 31-én rendezték meg a Pannónia Szállodában. Csilla a pécsi elődöntő során a Nádor Szállodában lépett a zsűri elé. Az elődöntőt Kruppa Judittal holtversenyben nyerték meg.

A későbbi szépségkirálynő számára az itt megrendezett elődöntő nem csak sikeresnek, hanem fordulatosnak is bizonyult. Ugyanis a verseny estéjén derült fény arra, hogy két Molnár Csilla is indult a koronáért. Ami pedig ennél is meglepőbb volt, hogy még az édesapjuk neve is megegyezett.

Megkeresésünkre a szépségkirálynő egykori versenytársa, s egyben névrokona, a pécsi Dálnoki-Molnár Csilla örömmel emlékezett vissza a királynőre.

- Sajnos Pécsen nem volt alkalmam beszélgetni vele. Arra viszont a mai napig tisztán emlékszem, mennyire meglepődtünk, hogy ugyanaz a nevünk, és mindketten továbbjutottunk az elődöntőben. A zsűritagokban is ekkor tudatosult, hogy két egyforma nevű szépségkirálynő-jelölt van versenyben.

- Mennyire ismerték egymást?

- Csillát a verseny után, már szépségkirálynőként ismerhettem meg igazán. A versenyt követő évben egy elődöntőt tartottak Kaposváron, amin zsűritagként vett részt. Ekkor volt alkalmunk beszélgetni, többek között arról is, mit élt át a verseny után.

- Hogyan emlékszik vissza a pécsi elődöntőre?

- Mindannyian nagyon egyszerűen készültünk fel erre a versenyre. Annak idején egészen másképp zajlott egy szépségverseny, mint manapság. Mondhatni, úgy álltunk színpadra, ahogy bejöttünk az utcáról. Sem sminkesünk, sem fodrászunk, sőt sokunknak még fellépőruhája sem volt. Sokan közülünk még sosem jártak ezelőtt hotelben, akkor léptünk először vörös szőnyegre. Számomra akkor, ’85-ben, mindössze 18 évesen az a pécsi szálló a piros szőnyegével olyan érzést nyújtott, mint másoknak napjainkban a Cannes-i fesztivál. Mintha csak egy mesébe csöppentünk volna, hatalmas érzés és életre szóló élmény volt mindannyiunknak. Már maga a tudat, hogy 2000 emberből pont minket választottak ki, és bennünket tartottak esélyesnek a továbbjutásra, hatalmas elismerés volt számunkra.

- Miként él Önben Csilla emléke?

- Nekem úgy maradt meg, mint egy kedves, bájos, természetes szépségű lány. Úgy gondolom, az a ’85-ös szépségkirálynő-választás mindenkibe belevésődött valamilyen formában, sajnos többek között Csilla halála végett. Nagyon szomorú, hogy így végződött, mert nem ezt a sorsot érdemelte.

- Súlya van egy szépségkirálynői koronát hordani?

- Az egész versenynek meg volt a maga súlya. Senki nem tudta, hogy amit aláírunk, mennyire fontos, mit jelent pontosan, mit tehetnek, és mit nem tehetnek velünk. Fiatalok és tapasztalatlanok voltunk. Mindenki attól félt, ha nem írjuk alá, kizárjuk magunkat a versenyből. Ahogyan mindannyian igyekeztünk ezeknek megfelelni, úgy ő is. Nagyon büszke vagyok, hogy a részese lehettem mindennek, és megismerhettem őt. Rá pedig végképp büszke vagyok.

- Talán ez a megfelelési vágy vezetett a tragédiához is?

- Igazából egyikünk sem tudhatja, mi volt az oka. Az biztos, hogy ide-oda rángatták a háttérben, és ő maga sem tudta igazán, mi az, amit szabad, és mi az, amit nem. Egyfajta teher egy ilyen koronát hordani. Szerintem ő csak egy egyszerű balatoni lány akart lenni. Mindannyian tudjuk, hogy Csilla valójában nem akart meghalni. Talán csak így akart kiutat találni magának.

- Mikor Csilla meghalt, az ő neve által a környezetemben félig-meddig engem is eltemettek. Mai napig felfoghatatlan számomra ez az egész. Rettenetesen szomorú, hogy így végződött, és így fejeződött be az élete. A halála egyben egy családi tragédiává is vált, ugyanis az egész családja szétesett, s talán mai napig Csilla halálának az árnyékában élik az életüket.

- Óvni próbálták, mégis tragédiával végződött.

- Mi voltunk az a generáció, akik még vasmarokkal voltunk tartva, de nagyon kacsintgattunk a jövő és nyugat felé. Mindenki szeretett volna sikert elérni a maga módján. Csilla édesapja az elejétől ellenezte a szépségversenyt, az apai féltés nagyon erős volt részéről, s valljuk be, valószínűleg jogosan. Abban az időben teljesen más volt a társadalmi elvárás, más jogaink voltak. Manapság ilyen nem hiszem, hogy megtörténhet. Magyarországi szinten talán azért is, mert tanultak abból, ami Csillával történt.

- Az Ön számára mikor ért véget a verseny?

- A középdöntőben estem ki, de egyáltalán nem keseredtem el, sőt, egyfajta megkönnyebbülést éreztem. A kiesésemtől függetlenül, később tudtam a reklámszakmában is dolgozni. Pécsett elvégeztem egy manökenképző tanfolyamot, ahol neves emberek kezei alatt tanulhattam. Mondhatni ebben az időben sokkal jobb helyzetbe, pozícíóba kerültem és sikeresebb lettem, mint amikor egy rút kiskacsaként indultam el a senkiföldjén. Azóta sok felé fújt a szél az évek során, jelenleg Németországban dolgozom gyermekgondozóként egy óvodában.