Mindig hosszú távra tervez

2022.01.14. 11:30

A hozzáállást is osztályozza a Gandhi Gimnázium tanára

Különösképpen nem volt kiemelkedő diák a még mindig csak huszonöt esztendős Orsós István, aki amellett, hogy óraadóként tevékenykedik, segít az érettségire való felkészülésben egy levelezős csoport számára, ráadásul tagja volt a Tanítsunk Magyarországért programnak is.

Móga Richárd

Orsós Istvánt már gyerekkorában is beszippanthatta az „iskola varázsa”, ugyanis gyakorlatilag elsőként érkezett, és utolsóként távozott a buszmenetrend miatt, de persze ezt egy cseppet sem bánta. Nyaranta sem pazarolta az idejét, hiszen tizennégy éves kora óta dolgozik. Sok helyen megfordult a legmelegebb hónapok alatt. Volt, hogy cukorrépaföldön tevékenykedett, de motiválta, hogy szeptemberben ismét visszaülhet az iskolapadba, és tovább fejlődhet. 

 

Mindig minden esetben hosszú távra gondolkodik. Nem egy-egy órából akarja kihozni a maximumot, hanem abból a négy-öt évből, amíg a tanulók tovább nem állnak. Rossz hozzáállásnak tartja azt az elvet, hogy minden napból a legjobbat kell kihozni, így nem dől kardjába, ha bizonyos tanórák nem úgy alakulnak, ahogyan ő azt eltervezi. 

 

– A diákélet egy folyó, amely folyik egy bizonyos irányba. Ugyebár rossz stratégia az árral szemben úszni, így inkább én is úszom az árral. Ha sokat úszok velük, és eközben apró változásokat érek el, akkor az a folyó meg is fordulhat a későbbiekben – mesélte elméletét a fiatal tanár. 

 

Tanárként tisztában van azzal, hogy a matek és a fizika sem a diákok kedvence. Emiatt is értékeli a tanulók tudását, valamint a hozzáállását is. A két jegy ötvözetéből egy olyan kombinált érdemjegyet kapnak a gyerekek, amellyel büszkélkedhetnek, és sikerélménnyel gazdagodnak. Ráadásul jelenlegi munkahelyén, a Gandhi Gimnáziumban, számos innovatív tanár segíti a munkáját, így a jövőjét is el tudná képzelni az intézményben. 

 

Mindemellett nem gondolja azt, hogy örök életében a tanári pályán marad. Az egyetemi évei előtt környezet- és vízgazdálkodási szakon tanult, amit sikeresen abszolvált is, így a későbbiekben abban is ki szeretné majd próbálni magát. 
– Egy olyan közegből jövök, ahol az emberek egy-két évre sem tudtak előre tervezni. A tanári pálya valamelyest egy megnyugvást adhat, de jelenleg úgy érzem, hogy maximum tíz évig szeretnék majd ezzel foglalkozni, de persze ez még változhat a jövőben – vélekedett a jövője kapcsán Orsós István. 
 

Eddigi életét kíséri a füzetes ládája
Orsós István két éven át volt tagja a Tanítsunk Magyarországért programnak, melynek keretében hátrányos helyzetű gyerekeket segített. Hetedikes, illetve nyolcadikos diákokkal foglalkozott, és rengeteg tapasztalattal lett gazdagabb. Egyik legfontosabb tárgyának füzetes ládáját tartja, melyben a füzetek súlya már eléri az 50-60 kilogrammot. Barcson élt sokáig, majd szülei válása miatt Istvándiba tette át a székhelyét, most pedig a Gandhi kollégiumában lakik. Bárhova is költözött, az emlékekkel teli kis ládáját mindig magával viszi, amit kedélyesen lapozgat, ha feltöltődésre vágyik. 
 

Ezek is érdekelhetik