Disztl Gábor lételemévé vált a bohóság

Otthonos lakásán fogadott minket az elismerésre méltó, 63 éves pedagógus, akiről azonnal megmondanánk, hogy élete nagy részét minek szentelte. Könyvek tömkelege színesítette a barátságos helyiséget. 

A Somogyhárságyon született tanár Somogyapátiban iskolatitkárként kezdett adminisztratív munkakörben 1977-ben, majd magyart és éneket tanított. Később Pécsre került az 508-asba, ahol szintén magyar nyelvet oktatott, valamint egy kórust is alapított, amire a mai napig kiemelten büszke. Ezt követően jött az ANK-s időszak, majd a DÖG és a TÁSI. 

Disztl Gábort mindig is vonzotta a régészet, ráadásul a mai napig imádja a történelmet. Édesanyja teljesen másnak szánta. Fiatal gyerekként súlyos beteg volt, és az orvosa úgy vélekedett, hogy ha túléli az éjszakát, akkor megmarad. Szerettei fogadkozásokba kezdtek, így megfogadták, hogy mindent megtesznek azért, hogy az éjszakát túlélő gyerekből egy nap pap legyen. Emiatt is került Pannonhalmára. Csak hát már kamaszkorában pontosan tudta, hogy nem bír eleget tenni a követelményeknek. 

Disztl Gábor mesélte, hogy neki mindig is nagyon jó tanárai voltak. Olyan emberek segítették az útján, akikre felnézhetett, és akik máig hiteles személyek számára. Ahogy az egész élete, úgy a tanári pályája egyik legfontosabb elemének is a humort tartja. 

– Nagyon fontos, hogy tudjunk nevetni saját kicsinységünkön és hibáinkon – vélekedett Disztl Gábor. – Nagy adomány, ha képes az ember meglátni a saját hiányosságait. Egy tanár legyen hiteles. Ebbe pedig nem fér bele az, hogy nem fogadom el a hibáimat. 

Aztán ahogy teltek az évek, a rutin hétköznapjaiba beleszólt az élet. Sztrókot kapott, így emiatt számos dologról le kellett mondania. Talán a leginkább fájó számára, hogy odaveszett a gitáros-énekes énje a hangszálak és a finom motorika sérülése miatt. Eltelt két év, mire ismét magára talált. 

– Ilyen helyzetben az ember mérlegre teszi az életét, hogy mit kapott előtte és mit veszített – kezdte Gábor. – Mérlegre tettem, és az nyert, amit kaptam. Miért kellene szomorkodnom? 

Sokszor szólt a kakukkmadár dala

Disztl Gábor életében mindig is központi szerepet játszott a zene. Ahogy vélekedett, előbb tudott énekelni, mint olvasni. A családi összejöveteleken rendszerint körbeültek, majd éneklésbe kezdtek. Két testvére volt, akivel sokszor kiálltak, és mindhárman elénekelték keresztapjuk kedvenc nótáját, amit még a mai napig is fel tud idézni: „Kakukk madár az erdőben szépen szól”. A sokat látott humoros pedagógus már nem töltheti szabadidejét aktív zenéléssel, de ezekre az élményekre mindig szívesen emlékszik vissza.