Szükség van a pénztáraknál a nagy beszélgetésekre

Hasonlóképpen zavaró, amikor az előttem állót régi ismerőse fedezi fel, s telepakolt nagy kerekes kosárral beügyeskedik elé. Az viszont soha nem bánt, amikor idős néni alig vesz egy-két apróságot, ám a pénztáros hölggyel hosszasan elbeszélget az időről, a fiatalokról, vagy valamilyen új portékáról. Mert tudom, hogy rengeteg egyedül élő nyugdíjas van, akinek nincs kivel diskurálni, a tévé, a filmek már nem kötik le, a könyveket nem tudja elolvasni. 

Csak üldögél otthon a négy fal között magában, és nap mint nap az egyedüli felüdülést az jelenti, amikor vásárlás közben barátságos szavakat hallhat. Így a buszmegállóban, az utcánkban a szomszédos házak előtt is mindig leállok társalogni bármiről az idősekkel, mert átjár ilyenkor a spontán ajándékozás öröme, az egymás iránti szeretet hulláma. 

Utánanéztem, hogy mi magyarok miképpen állunk az időskori magányosság terén az unióban, és igen szomorú a helyzet: a 65 feletti magányosak uniós átlaga 31,4 százalék, nálunk azonban minden harmadik idős ember (35 százalék) egyedül él. Sőt, Svédország, Franciaország és Finnország után éppen csak, hogy lecsúszunk a képzeletbeli dobogóról. Sokatmondó az is, hogy a legkevesebb egyedül élő idős ember a mediterrán vidéken található, Cipruson, Portugáliában, Észak-Macedóniában, talán mert ott tradicionálisan több generáció él együtt, többszintes házakban. 

És a nőknek különösen rossz a helyzete! Az idős férfiak ötöde él egyedül, a nők közül csaknem minden második (44,2 százalék). Nekik pedig sokkal nehezebb megélni a kisnyugdíjból, fenntartani a háztartást. Ha baj van, ha praktikum kell, nincs aki segítsen, beüssön egy szöget, kicserélje a biztosítékot, kivágjon egy fát, stb. 

Lehet, hogy ezen a bolti kedves beszélgetések sem tudnak segíteni, de legalább jut minden napra egy kellemes pillanat, ami a régi szép időket idézi.