Már a harmadik generáció keveri a krémest a Szekeres cukrászdában

Immár a harmadik generáció viszi tovább a habverőt, ápolja a hagyományokat, készíti a süteményeket, porciózza a fagylaltokat. A nagypapa szellemi örökségét most már Szekeres Dániel ápolja. Miközben nagyszülőkorúak járnak hozzájuk unokáikkal, a finomságokért. 

Korának „rámenős” embere lehetett id. Szekeres Károly, hiszen többször is iparengedélyért folyamodott, de rendre elutasították. Állítólag a működésére nem akadt társadalmi igény. De a szocializmusban edződött mester negyedszer is nekifutott a dolognak. Végül a hivatal beadta a derekát. Aztán, 1968-ban már meg is vásárolta az akkori Zalka Máté utcában (ma Bakács) lévő cukrászdáját. Az épület jelenleg már műhelyként működik. A valódi, a Szekeres-féle egység viszont a belvárosban, a Dózsa György utcában várja az édességek barátait. 

Évtizedekkel korábban az a legenda járta, hogy Szekereséknél legalább 15 féle jeges finomságból lehetett csemegézni. Persze egyszerre nem volt minden a tégelyekben, de folyamatosan változott a kínálat. A vanília, karamell, csokoládé, banán, citrom, meggy, eper, málna, fahéj, puncs, gesztenye is része volt a zamatos kavalkádnak. Tegyük hozzá, máshol jellemzően két-három típus akadt, aminek létezett előnye is. A kevesebből egyszerűbb lehetett kérni pár gombócot. Az árlapra is mást írtak ki, sokáig 50 fillérbe került egy golyóbis. Egy forintért minden gyerkőc boldognak érezhette magát pár percig, amíg a torkát hűthette.

– Komoly felelősséggel jár egy ilyen vállalkozás – jelentette ki Szekeres Dániel vendéglátós, aki a cukrászbizonyítványt is megszerezte. – Régebben sem lehetett könnyű a dolog, de legalább a helyi vajat, tejet könnyebb volt a környéken megvenni. A rendszer fenntarthatósága más alapokra került. Jelenleg már sokkal szigorúbbak a felhasználási feltételek. Igaz, bizonyos alapanyagok viszont sokat fejlődtek, megkönnyítve a szakemberek munkáját. 

– Léteznek még régi receptúrák? 

– A nagyapám kézzel írott feljegyzései fennmaradtak, megtartva a folyamatosságot. A kínálatot természetesen bővítettük, de a korosabb vendégek még emlékezhetnek néhány klasszikus, csak ránk jellemző különlegességre. Erre joggal lehetünk büszkék! 

– A régi gépek, eszközök szerepet kaphatnak ma a termelésben? 

– Pár darab még a segítségünkre lehet. A döntő többség, egyes gépek azonban már a padlásra költöztek, csupán egy szakma emlékei maradtak. 

– Napjainkban a cégvezetés sokkal szerteágazóbb, mint az alapító idején? 

– A könyvelés, anyagbeszerzés, kiszolgálás számos olyan feladatot ró rám, amiket korábban talán nem feltétlenül nekem kellett volna elvégeznem. Nem létezett ilyen mértékű papírmunka, nem ismerték az áfa fogalmát sem. Ezek sok energiát elvesznek, ennek ellenére mindig szakítok időt a gyártásra is. Hiszen mégis azt lehetne a legfontosabb mozzanatnak nevezni. 

– Fogyasztja is azokat a süteményeket, amik kikerülnek a keze alól? 

– Magamat nevezhetném édesszájúnak is. Természetesen a tevékenység során muszáj kóstolgatni, de azon felül is hajlamos vagyok az elcsábulásra. 

– Lesz kinek továbbadnia a felhalmozott tudását? 

– Kislányom, Luca még csupán öt hónapos. Egyelőre tehát almát, barackot kap pépes állapotban. Korai volna most a jövőt mérlegelni, de érdekes lenne, ha negyedikként beállna a sorba, évtizedek múltával. 

Apáról fiúra

A céget az 1929-es születésű id. Szekeres Károly alapította meg. Ő 2011-ben hunyt el. Idővel belépett mellé két fia, ifj. Szekeres Károly, valamint Szekeres Attila. Majd utóbbi gyermekei, Attila, illetve Dániel jöttek a sorban. Később a 32 éves férfi, Dániel kezébe került a cég irányítása. Az általa vezetett egység ismert helyszíne a nyalánkságoknak. A hírt a szóhagyomány is állandóan erősítette. Aki minőségi fagylaltra vágyott Mohácson, előbb-utóbb betoppant az ajtajukon. Vagy most indul el hozzájuk. 

Ifj. Szekeres Attila (jobbra) és testvére, Szekeres Dániel

Fotó: MÚ

A Szekeres cukrászda személyzete a 80-as években

Fotó: Laufer L.